Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

rendezési munkát igényel. Az üntözőgazdálkodás helyes berendezése érdekében úgy a mérnöknek, de méginkább a gazdának szüksége van arra, hogy Alföldünk részletesebb megfigyelés nek, tanulmányozásnak, vizsgálatnak vettessék alá, mint ahogy eddig történt. E cél érdekében Alföldünk talajának minőségét főleg vízfelvevő természetét, légtengerének párafelszívő és az eddig nem észlelt vízfolyásaiban lefutó víz mennyiségét további beható megfigyelés alá venni. Fejtegetéseim végeredményeképpen, azt hiszem nyugodtan szűrhetem le azt a megállapítást, hogy igenis Alföldünk öntözése, illetőleg öntözőgazdálkodásra berendezése, politikai szempontból szükséges, mezőgazdaságunk szempontjából nagyon is indokolt, mérnökileg pedig legnagyobb mértékben lehetséges. Most már csak néhány közgazdasági megfontolást kell még előadnom. Földünk lakosságának több száz milliónyi részét közveltenül és kizárólag az öntöző gazdálkodás tartja el. Öntözés nélkül a földnek éppen leglakottabb részei úgyszólván néptelenek lennének. Mezőgazdasági lakosság sűrűn csak öntöző gazdaságokban települhet. A földkerekség en ezidő szerint mintegy nyolcvanmillió katasztrális hold területnyi ősi öntözés és mintegy nyolcvanmillió katasztrális holdnyi terjedelmű új kori öntözés működik éspedig nyilván az érdekelt népek javára, mert ha nem így volna, úgy ily óriási terjedelmű öntözőgazdálkodás nem maradhatna fenn, nemhogy egyre inkább szaporodnék. Hazánk művelt területe B millió, egész területe 16 millió katasztrális hold. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ha Alföldünket öntözésre rendezzük be, úgy a sötétbe ugrunk. Nem mondhatjuk ezt már csak azért sem, mert az említett létező öntözőművek sok tekintetben kedvezőtlenebb körülmények között létesültek, mint ahogy az minálunk lehetséges. IIB