Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

a Hortobágy folyó medrét a Tiszával Tokaj és Tiszadob között összekötjük s az így keletkező műfolyót kellőleg kibővítjük és feltöltésezzük. Hajózási célt a műfolyún már sokszor emlegették. E műfolyó mentén a víz felényi utat tesz meg a Köröstorokig, mint magában a Tisza kanyargós medrében, vagyi kétszer akkora esésű levén, mint az anyafolyó, így medre jóval szűkebb lehet, mint a Tiszáé s a víz mégis mindkét medren egyszerre érkezhetik le a Körös /Tiszai/ torkolatához. E műfolyón Tisza árvizeinek megapasztására s egyúttal hajózásra sőt esetleg vízerő telepek létesítésére is jól fel lehetne használni szonkívül, hogy a meder maga műtő gyanánt is szolgálhat, de az uj Hortobágy műfolyó fő célja mindéképpen mégis az öntözővíznek az Alföldbe bevezetése marad. A békési másik száraz vidéknek megöntözésére a Körös vizét illetőleg árvizét Gyula tájékán induló műfolyóba esetleg innen a műtavakba nem lehet beömleszteni, hanem emelni kell. Az Alföld többi részén szükséges műtavaknak az ár vizekből megtöltése különösebb nehézséggel azonban nem jár. Egyszóval öntözővízzel mindenkor bőségesen rendelkezhetünk, hogyha a hozzá szükséges víznek egy részét alföldi műtavakban tartalékoljuk. A mérnöki feladatnak immár letárgyaltakat előbbi részéhez képest, már bonyolultabb annak harmadik része. Ez a harmadik rész a csatornahálózatnak helyes vonalszámából s a megöntözendő földek nagyságához, fekvéséhez és alakjához képest kellő kialakításából áll. A feladatnak e része már számolni kénytelen az új települési politikával is és számolnia kell végül a föld- parcelláknak Alföldönkön sokfelé tapasztalható túlságosan elaprózottságával, valamint az ezzel kapcsolatos jogi nehézségekkel is. Mindenesetre legkényelmesebb volna az öntöző mérnök helyzete akkor, hogyha Alföldünkön se birtokhatárok, se birtoktagozatok, se művelésbeii különbségek, se utak. se