Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

járó légtenger annyira száraz s a nyár oly perzselő, hogy a talajnak az ősz és a tél folyamán elraktározott vizét a tavaszi esőkével együtt nyom nélkül felragadni képes. Az annyit emlegetett talajmélyművelés a bajon nem segít. Ha a talaj felszíne időelőtt kiszárad, mielőtt még a benne fejlődő növény gyökere a talajnak víztartó mélyebb rétegeit elérte volna, akkor a növényzet elsenyved. Ez mindannyiszor' bekövetkezik , valahányszor a tavaszi, főleg a májusi vagy júniusi eső kevés. De termesztünk még olyan növényeket is, amelyek miatt a hónapok folyamán is szükségünk van esőre s ha az elmarad, úgy a növények termése is elmarad. Alföldünkön minden nagyon gyakori eset. Alföldünk e hibájáról Széchenyi idejében még senki sem tudott. De ma sem ismerjük Alföldünk éghajlatát növénytermesztés szempontjából eléggé kimerítően. Nincs elég tapasztalatunk. Csontszáraz -talajt megművelni, bevetni nem lehet. Annyit tudunk, hogy ezen a bajon úgy lehet segíteni, ha esőt tudnánk csinálni. Akár természetes, akár mesterséges esőt. Vagy úgy segíthetünk, ahogy azt a földkerekségen annyi milliónyi nép teszi, hogy Alföldünket mesterségesen megöntözzük. Volt idő, amikor ha nem is esőcsinálással, de legalább is a jégeső elhárításával gyakorlatilag kísérleteztek, sőt foglalkoztak. Azt hiszem nem kívánja tőlem senki, hogy én az esőcsinálas mellett törjek lándzsát. Bízzuk azt csak késő unokáinkra. Annál is inkább kell foglajkoznunk a másodikul említett módszerrel, a földek mesterséges megöntözésének alkalmazásával . Mielőtt ennek tárgyalásába belebocsátkoznánk máris sietek előre bocsátani, hogy az öntozőgazdálkodás egész gazdálkodási rendszerünknek átalakítását idézi fel. Nincs is talán annál nagyobb feladat, mint egy meglévő mezőgazdasági rendszer átalakítása. Nemzetünk sorsa azonban annyira veszélyessé vált, hogy az átalakítás elől 108