Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

"Hullatja levelét az idők vén fája Hatalmas rétegben terítvén alája Ezt az avart jártam tűnődve megálltam Egy régi levélen ezt írva találtam" Arany Oános: Buda halála Én is, hasonlóan a nagy költőhöz, a történelmi avar felderítésére vállalkozom, amikor az évtizedek egymásra települt, ködbe süllyedt rétegeket az archológus módszerével rétegről-rétegre gondosan leválasztom és sorjában felszínre hozom. Ezt a munkát pedig addig folytatom, amíg a teljesség kedvéért fel nem derítettem elődeinknek az idők folyamán kifejtett munkájukat, és azokról röviden beszámolva meg ne emlékezzem azokról a nemes törekvésekről, amelyek végeredményben az 1937. évi XX. t. c. ^ révén az Országos Öntözési

x Hivatal felállításához vezettek. Az öntözések múltja, mondhatjuk, hogy az emberiség történelmével egyidős. Egyiptomban, Perzsiában és más arid földrészeken öntözőművek nélkül a népek megélhetése nem volt biztosítva. X X Hazánkban a kultúrmérnöki intézménynek 1880-ban 2 történt megszervezése után is voltak már, akik nagy előrelátással a többtermelés helyes módszerét kísérletekkel igyekeztek megállapítani. Legjelesebb kultúrmérnökeink közül 3 -4 csak nagy mesterünk, Kvassay Jenő és Kolossváry Ödön kerületi felügyelő nevét említve, akiknek 1900-ban, külön öntöző törvénye alkotása ellenére sem volt sikerük, mert akkor a mezőgazdaság még nem volt rászorulva a belterjes termelési módszerre: akkor ugyanis az Alföldet sújtó aszály esetén a Felvidék takarmányfeleslegével lehetett a hiányt pótolni. A hivatalos név "öntözésügyi", a visszaemlékező viszont gyakran "öntözési" hivatal kifejezést használja. /A szerk./ XX

A kultúrmérnöki intézményt 1879-ben szervezték meg. /A szerk. /