Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Árvízvédelem
egy-egy rémítő képet alkotna, s százanként olyan jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék. A düledékek, házromok,, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni, honnan jött, hol volt, s hova igyekezett az ember, mindenütt a ros- kadó épületek és fedelek lezuhanása fenyegetett. Hol elöl, hol hát- mögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségérti már rekedt könyörgéseit.” A következő jeges árvíz 1876-ban tört a városra, de az éppen befejezett árvízmentési munkálatok eredményeképpen ez már nagyobb megrázkódtatások nélkül vonult le, igaz, majd két méterrel alacsonyabb szinten tetőzött, mint az 1838. évi. Századunkban is nem egy emlékezetes dunai árvizet éltünk át. 1941-ben 90 000 ha területet öntött el Pest megyében a jeges árvíz. Az 1954 nyarán levonuló árvíz a Duna Gönyü feletti szakaszán az eddigi legmagasabb volt, a Szigetközben négy töltés szakadt át,, és 20 000 ha került víz alá. 1956 tavaszán rendkívüli jeges árvíz pusztított a Duna alsó szakaszán, a tetőző vízállások helyenként 2—3 m-rel meghaladták a jégmentes maximumokat, 45 gátszakadás történt, és 80 000 ha-t öntött el az árvíz. 1965-ben az Alpok olvadó hótömege és a rendkívüli csapadék hatására hét árhullám vonult le a Dunán, amely magasságával és tartósságával egyaránt meghaladta a korábbi jégmentes maximumokat (120 napig tartott a védekezés), de sikerült a magyar szakaszon a gátak között levezetni. A tiszai árvizek sem okoztak kevesebb gondot, s bár a két folyó természete nagymértékben különbözik egymástól, a tiszai árvizek történetében is szerepel egy város elpusztítása, Szegedé, az Alföld fővárosáé. Ez 1879február—márciusában történt. A város és a környék lakossága hetekig védekezett szinte reménytelen helyzetben a mind nagyobb területet elfoglaló víz ellen, mígnem március 12-én betört a víz a városba, s három hónapig el sem távozott onnan. 150 ember meghalt, 5458 ház összeomlott, és csak 265 maradt épen. Mint minden katasztrófa, ha elkésetten is, de elindít egy folyamatot a mulasztások pótlására, a hibák orvoslására: a szegedi árvíz 89
