Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor
— már sokkal később — egy bikaviadal alkalmával rosszul lett, s vizet hoztak neki. A maradékot visszaadta, mondván: öntsék a Manzanaresbe, jól fog esni neki! S valóban, öntenek hozzá, természetes vízhozamát ma mesterségesen pótolják. Madrid vízellátása ritka vízügyi műszaki teljesítmény: a Guadarrama forrásaiból (Madrid a Sierra és Guadarrama hegység déli lábánál terül el), olvadó hómezőiről tiszta, friss vizet vezetnek az Isabella és Lozoya nevű víztárolókba, amelyekben 8—10 napi szükséglet tárolható, a felesleg pedig a Manzanaresbe jut. A vízvezeték megépítéséig nem olthatta olcsón szomját a madridi ember. Vízárusok járták a várost, s az nem a szökőkutak csobogásától, hanem a vízárusok kiáltásaitól volt hangos. Ebben a korban is épültek vízművek, s akadtak szerencsés városok, amelyeknek polgárai egészséges ivóvízhez juthattak. Példaként Németországból a régi bautzeni vízmüvet említjük meg, amelyet először 1496-ban helyeztek üzembe, és 1558-ban újjáépítettek. Aki ma meglátogatja Bautzen városát, és megtekinti a magasan és meredeken a Spree fölé emelkedő középkori városfalat, alig hiszi el, hogy az a sziklára épült, hatalmas, kerek torony a folyó partján egykor a vízellátást szolgálta. A torony tövében zsilip duzzasztotta fel a Spree vizét, amely így a torony földszintjén egy vízikereket hajtott meg. Ehhez szivattyúkat kapcsoltak, amelyek a legfelső emeleten elhelyezett tartályokba emelték a vizet. Ez innen csőhálózaton keresztüljutott a tizenkét városi kúthoz, amelyekből bárki meríthetett. Magyarországon a középkorban a vízhasználati tevékenységek magas színvonalon álltak. A vízzel összefüggő egyéb — elsősorban szabályozási, védelmi —■ tevékenység viszont csak lassan, a mező- gazdaság fejlődésével párhuzamosan kezdett szerepet játszani, ahogy a művelésbe vett területek növekedtek, ahogy a növény- termelés jelentősége az állattenyésztéshez viszonyítva fokozódott. A földművelés számára hosszú ideig bőséges tér nyílott a ligeterdő övezet árvízszint feletti, erdők közötti területein, ezért sokáig a földművelés érdekében nemigen volt szükség se árvédelmi, se lecsapolási munkákra. Oklevelek tanúsága szerint az árvédelmi munkák azokon a sűrűbben lakott területeken kezdődtek meg, ahol 56
