Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor

latát be kellett osztani. Ennek végrehajtására és felügyeletére jött létre ez a népi önigazgatási intézmény, és évszázadok óta, mind a mai napig zavartalanul működik.

Franciaországban és Olaszországban ugyancsak a középkorban indult hódító útjára az öntözés, de még olyan európai országokban is terjedt, amelyeknek klímája első pillantásra nem igényelné e vízpótlást, ilyen pl. Svájc és Németország. Ez utóbbiban írásos emlékek vannak arról, hogy Freiburg környékén az urachi grófok már 1220. augusztus 8-án megerősítették egy polgárnak azt az ,,ősi” jogát, hogy a folyóból öntözés céljára vizet emeljen ki. A XV. és XVI. században Freiburgban már négy öntözőszövetkezet működött, a Runz-társaság nevet viselték. 1544. november 19-én a Runzordnungban írásban is rögzítették a rájuk hagyományozott jogot.

Az ivóvízellátást illetően talán a középkor embereinek jutott a legmostohább sors, köztük is leginkább a városlakóknak és azoknak, akiknek lakóhelye közelében nem volt tiszta vizű forrás vagy nagyobb vízfolyás. A rómaiak még értettek hozzá, hogyan kell a jó ivóvizet aquaductokon át a városokba vezetni, és hogyan kell a város szennyét öblítőcsatornázás segítségével eltávolítani, de tudományuk a népvándorlások zűrzavaraiban feledésbe merült.

A középkori városok vízellátása, több-kevesebb kivételtől eltekintve, vigasztalan képet mutatott. A szennyvíz az utcákon csordogált és szikkadt fel. Jobb esetben nyílt árkok gyűjtötték és vezették, ha volt, egy közeli vízfolyásba. A pöcegödröket éveken át nem tisztították, és a szennyvíz beszivárgott a talajba. A mészárszékek hulladéka, a szemét, az állatok tetemei mind a pöcegödörbe, esetleg földbe vájt gödrökbe kerültek, közvetlenül mellettük pedig ásták a kutakat. A népesség növekedésével és az üres telkek beépítésével igen sok városban csak fokozódott a veszély.

Nem sokkal volt kedvezőbb azoknak a városoknak a helyzete sem, amelyek patakokból és forrásokból nyerték ivóvizüket, minthogy egyre inkább szokássá vált a szemetet, különböző hulladékanyagokat ezekbe a vizekbe önteni. Krünitz, a Öconomische Enzyklopädie szerzője még 1773-ban is így panaszkodik a víz szennyezése miatt: ,,A folyók Európa valamennyi városában kloakává, minden54