Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Az ókori civilizációk kialakulása
agyagbéléssel láttak el. A csatorna vízerejét valószínűleg már a rómaiak, de a középkori magyarok biztosan, malmok hajtására használták. Az eredeti medret, a Sorokba ömlő Perint medrét elzáró árapasztó bukógátat (kőgátat) a hagyomány nyomán ma is római gátnak nevezik. E csatorna építéséről ugyan nincs írásos adatunk, s így korának megállapításában feltételezésekre vagyunk utalva, duzzasztógátja alapján azonban római kori eredete kétségtelennek látszik. A „malomcsatorna” a középkortól egészen napjainkig üzemben volt. Gazdasági jelentőségét jól mutatja a patak menti települések sora és az a XVI. századi adat, amely szerint amikor Jurisics Miklós emberei, védekezésül a török ellen, átvágták a Gyöngyös patak gátját, 13 malom maradt víz nélkül. Talán szintén Galerius idejéből való római kori létesítmény a Principális-csatorna is, amely a mintegy 50 km hosszú, észak-dél irányú völgy mocsarainak lecsapolására épült, s Nagykanizsa mellett elhaladva Murakeresztúrnál ömlik a Drávába. A rómaiaknak jelentősebb vízrendezési munkálatokat kellett végezniük nagyarányú út- és hídépítési tevékenységükkel kapcsolatban is. Közismert ilyen mű (amelynek romjai az egykori aquincumi útvonal mentén Várpalotától délnyugatra ma is láthatók) a Kikeri-tó zsilipes kőgátja. Hasonló példák a dunántúli dombvidék kedvező víztárolási lehetőségeinek felismerésére és hasznosítására a soproni tómalmi és a kőrakásmajori víztároló, illetve a Császár-víz gátjának maradványai. A Kikeri-tó és a Császár-víz pátkai (kőrakásmajori) völgyzáró gátja és víztározója egyaránt kettős zsilippel és burkolt üzemvíz- és árapasztó csatornával, tehát nyilvánvalóan vízerő-hasznosítás céljából épült. Malmaik gazdasági jelentőségének tulajdonítható, hogy mindkettő túlélte a népvándorlás kor és a török kor viharait is. A tárolókat a XIX. század lecsapoló tevékenysége szüntette meg, malmaik pedig a II. világháborúnak estek áldozatul. Galerius mellett a pannóniai származású Probus császár nevéhez is jelentős, főleg Duna és Száva menti lecsapolási és vízépítési munkálatok fűződnek. Neki köszönhető a Sirmium (Eszék) feletti 36
