Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Az ókori civilizációk kialakulása

6. ábra. A kínaiak bambuszból készült merítőkereke. Az ilyen kerék magassága helyenként elérte a 15 métert

ilyen régi kút található. Ezek talpmélysége 500—560 m, de némelyiké az 1200 m-t is eléri.

India is fejlett öntözésének és vízhasznosításának köszönhette gazdagságát és fejlődését. India kontinensnyi területe éghajlati szempontból is erősen heterogén. Déli részének éghajlata — egy rövid, csapadékos időszakot leszámítva — nagyon száraz. E terület öntözéses gazdálkodása víztárolók ezrein alapul. Hasonló a helyzet a középső területeken is. Vízfolyásra támaszkodó öntözések csak az egyenletes vízhozamú Gangesz völgyében alakultak ki. A tározók vízkészleteiből táplálkozó öntözések múltja is az i. e. 1. évezredig, a folyómenti öntözéseké a 2. évezred elejéig követhető. Valószínű azonban, hogy ezek a fejlett technikai megoldásokat alkalmazó öntözések már régebbi létesítmények példáit használták fel (7., 8. ábra).

Ezt látszanak igazolni az újabb feltárások is, Mohenjodaro és Harappa, két indiai város leletei az i. e. 3. és 4. évezred előtti időkből. E városok vízellátását és csatornázását olyan magas szinten oldották meg, amely csak hosszú fejlődés eredménye lehetett.

25