Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - A víz az ember egészségének szolgálatában
Nyilvánvaló, hogy a kitermelhető termálvizek zömét egészség- ügyi és üdülési célokra kell fordítani. A fürdés már jelenleg is a legfontosabb hasznosítási mód, hiszen az üzemelő kutak 44%-át (közel 200) és a vízmennyiség 43 %-át (közel 170 ezer 1/s) köti le. Ezenkívül a még két számottevő hasznosítási mód a háztartási vízellátás és a mezőgazdasági hasznosítás, elsősorban melegházak fűtésére (az üvegházak 35%-át már jelenleg is így fűtik, s a jövőben e használat jelentős bővülése várható). Természetesen akkor, amikor a világpiacon magas a fűtőanyagok ára, érdeklődés támad az iránt, hogy az egyéb fűtőanyagokat a természetes meleg víz által hordozott (geotermikus) energiával helyettesítsék. A termálvizet azonban minden használatban lehet mással helyettesíteni — csak az üdülésben, a gyógyászatban és az idegenforgalomban nem. A termálvízkészletek pedig, hogy egy alapvető tényt kiemeljünk, korlátozottak. Egyébként is hőmérsékletét tekintve a magyar termálvízkészleteknek mindössze 30%-a alkalmas energiaforrásnak (70 °C felett), ami az ország energia- mérlegében jelentéktelen, 0,1—0,2%-os arányt jelenthetne. E tekintetben az üdülés legnagyobb vetélytársa a mezőgazdaság (kertészeti termelés), ez azonban csak a hűvösebb időszakokban igényli a termálvizet, ezért melegebb időszakokban ugyanez a víz termálfürdők ellátására használható. A többcélú hasznosítás elvileg jelentős megtakarítást jelent, de további műszaki megoldási kérdéseket vet fel. Ásványi összetétel. A termálvizek ásványi összetétele és ennek megfelelően gyógyászati alkalmazása rendkívül változatos. A legjellemzőbb összetevők alapján nálunk 10 (11) fő csoportba sorolják a termálvizeket. Ásványvíznek nevezzük azokat, amelyek literenként több mint 1000 mg oldott szilárd anyagot, ásványi sót tartalmaznak. Ezek az ásvány- és gyógyvízcsoportok a következők: Egyszerű termálvizek. Hőmérsékletük a tavak, folyók és kutak vizének hőmérsékleténél magasabb, sótartalmuk pedig nem vagy alig éri el a minimálisként előírt literenkénti gramm-mennyiséget. Ezek a vizek hazánkban többnyire a strandfürdők vízszükségletét fedezik. Az e csoportba tartozó vizek közül a magasabb hőfokúak már gyógyvíz jellegűnek mondhatók. Egyszerű szénsavas (savanyú) vizek. Sótartalmukat tekintve meg258
