Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - A víz és a mezőgazdaság
kásokban. Az öntözést sok helyen olyan gazdaságokban is erőltették, ahol a feltételek még a természetes csapadékkal való gazdálkodás magasabb szintjét sem tették lehetővé. Mindezek az okok csökkentették az öntözési kedvet, és károsan hatottak a megépült művek kihasználására. A problémák és következményei azonban tanulságokkal is szolgáltak, s ezek készítették elő a hatvanas évek tervszerű fejlesztéseit. A hatvanas évek elején ismét ugrásszerűen fejlődött az öntözés. Ezt két jelentős körülmény segítette: a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az 1961. és 1962. évi aszály. 1964-re 275 000 ha-ra növekedett az öntözött terület, és uralkodóvá vált az esőszerű öntözés. Az évtized közepén megindult a nyomásközpontokra kapcsolt, ma is korszerű, felszín alatti beépített nyomócsöves esőztető öntözőtelepek, rendszerek építése, 1967-ben pedig megkezdődött az ország legszárazabb területének öntözési lehetőséget biztosító második tiszai vízlépcső, a kiskörei építése, amely azután, ha nem is teljes kapacitással, 1973-ban üzembe lépett (67. ábra). A vízlépcső a hozzá tartozó tározóval és főcsatornáival — egyéb vízgazdálkodási célok mellett — 300 000 ha területre tud öntözővizet juttatni, és 12 000 ha halastó vízellátását oldja meg. Ez azonban már a jövő feladata! Bár az 1975-ös évet megelőző évtizedben is voltak kisebb- nagyobb megtorpanások (elsősorban a csapadékos években vagy azokat követően — ahogy az öntözés százéves hazai történetében mindig) és fellendülések az aszályos vagy inkább szárazabb években, a fejlődés mégis töretlennek mondható. A hetvenes évek közepére csaknem félmillió ha öntözésre berendezett területtel az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területének közel 7%-án tettük lehetővé az öntözést. Ezután azonban folyamatos visszaesés kezdődött, amit számszerűen a 29. táblázat érzékeltet. Ez a visszaesés több okra vezethető vissza. Ezek közül a leglényegesebbek : — a műszaki berendezések egy részének elavulása, a rekonstrukció tőkeigényessége, — a közgazdasági helyzet megváltozása, amelynek következménye: az állami támogatások rendszerének változása, a 241
