Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - A víz és a mezőgazdaság

háború végén a mai Magyarország területén összesen 9700 ha öntözésre berendezett terület maradt.

Az első világháború élelmiszer-ínséges időszakának elmúltával a kismértékű öntözési fellendülés is csökkent. 1923-ban a Németországban elért kedvező eredmények példáján indult meg nálunk is az esőszerű öntözés, amelyet rövidesen — az eddigi rizs-, rét- és kertészeti öntözések után — szántóföldi növények öntözésére mintegy 100 gazdaságban, 3600 ha területen alkalmaztak. Ezek az öntözések azonban rövid életűek voltak, 1930-ban már csak néhány 100 ha-on üzemeltek.

Az 1930-as évek elején egymást követték az aszályos nyarak. Ezek közül is kiemelkedett az 1935. évi, amikor a terméscsökkenés értékét az akkori alacsony terményárak mellett is több mint 200 millió pengőre becsülték. Ez a helyzet döntő lépésre késztette az akkori kormányt.

A Földművelésügyi Minisztériumban létrehoztak egy csoportot, amelynek feladata a Tiszántúl aszályos vidékén az öntözéses gazdálkodás fokozatos bevezetése érdekében szükséges tervek előkészítése volt. Munkájának eredménye az öntözőgazdálkodásról szóló, 1937. évi XX. törvénycikkben öltött formát. Az öntözési törvény célja: ,,az öntözéses gazdálkodás lehetővé tétele érdekében szükséges munkálatok végrehajtása, mégpedig elsősorban a Tisza és Hármas-Körös folyókon egy-egy duzzasztómű létesítése, a Tisza mentén két szivattyútelep, továbbá a mindezekkel kapcsolatos öntözőcsatorna-rendszerek megépítése, valamint az említett munkálatokkal létrehozott öntözőművek megfelelő kihasználásának előmozdítása”. A cél megvalósítását Öntözési Alap biztosította, lényegében a 14 éven át az állami költségvetésben előirányzandó „legalább évi 5 millió pengő támogatásból. A munkálatok végrehajtására a földművelésügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt működő Országos Öntözésügyi Hivatal létesül”.

A tervek megvalósításához még 1937-ben hozzá is kezdtek. 1940-re befejeződött a tiszafüredi Öntözőrendszer építése, amely kereken 100 km-es csatornahálózatával 11 000 ha öntözésére adott lehetőséget. 1942-re megépült a békésszentandrási vízlépcső, amely további 12 000 ha öntözésének a lehetőségét nyitotta meg. Kísérleti és minta238