Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Folyók és tavak szabályozása
tásával, a mólószárak áttörésével és növekvő igények esetén a második mólószár kiépítésével lehet javítani (pl. Badacsony). A déli part zárt medencés kikötőinek a helyzete általában jobb, mint az északi partiaké. Ha az uralkodó szélirány felől a kikötő medencéje zárt, a hullámzással és a vízlengéssel mozgatott hordalék zöme nem jut a medence belsejébe, hanem a kikötőbejárat közelébe rakódik le. A sporthajó- és csónakkikötők kérdése a kis vízi járművek számának növekedése és a partok szabályozása folytán szintén előtérbe került. A déli parton a csónakkikötőket az erős hullámzás és a dinamikus jégnyomás figyelembevételével alakítják ki. Kedvezőbb a helyzet az északi parton, mert a szélárnyékos partok az előbbi két határt minimálisra csökkentik. A déli parton a kikötői bejárócsatornákat évenként kotorni kell. A Velencei-tó csak 1971 óta igazi üdülőtó. Ezt megelőzően a szabályozási munkákat főleg a halászati és a nádtermelési, továbbá a part menti mezőgazdasági érdekek tették szükségessé, s azok ennek megfelelően is alakultak, pl. minél alacsonyabb vízszinttartásra törekedve. A minél magasabb vízszint állandósítását kívánó üdülés tehát a megelőzőtől teljesen eltérő igényeket támasztott. A tó tervszerű vízszintszabályozásáról 1964 óta lehet beszélni, amióta a Dinnyés—Kajtori-főcsatorna kibővítésével — 4 m3/s — és az új zsilip üzembe helyezésével a tó vízszintjét napi 1—2 cm-rel lehet csökkenteni. A kívánatos vízszintet akkor (az agárdi vízmércén) + 160 cm-ben határozták meg. Ezzel azonban a tó vízszintje, élete és használhatósága még mindig erős függésben maradt az időjárási viszonyoktól. A vízszintszabályozási gondokat a zámolyi és a pátkai tározó létesítésével (1970, illetve 1975) enyhítették. A tározók elsődleges feladata, hogy a csapadékos időszakban a vízgyűjtő terület fölös vizeit felfogják, a száraz időszakokban a tó veszteségeit pótolják, így a tó vízszintje állandóan a kívánt magasságban legyen tartható. A Velencei-tavon nincs olyan partszaggatási veszély, mint a Balatonon, egyrészt mivel a partok anyaga mindenütt kötött agyagtalaj, másrészt mivel a tó belsejében a kiterjedt nádfoltok hatására 113