Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Árvízvédelem
Az árvizek krónikája Országunk és népünk sok árvizet élt át történelme során. Ezek közül néhány, pl. az 1838. évi pesti árvíz vagy az 1879. évi Szegedet elpusztító áradás, szomorú emlékeink közül is kiemelkedik. Az árvizek pusztításai azonban nem ezeknél az örökre emlékezetes árvizeknél kezdődtek. Már történelmünk kezdete bővelkedik katasztrófákban, s e szomorú események végigkísérik históriánkat. Igaz, hogy az okozott károk az újabb kori vagy éppen a napjainkban okozható károkhoz a gazdasági fejlettség korabeli szintje miatt nem hasonlíthatók, de ha arra gondolunk, hogy a vizek partja, környezete minden korban kedvelt lakóhely, a legértékesebb termőterület volt, értékelhetővé válik az árvizek okozta csapások nagysága. A Duna. A legrégibb feljegyzés 1012-ből való, amikor „számtalan ember, barom és épület veszett oda”. A különböző krónikákban az 1126., 1193., 1210. és 1211. évi dunai árvizekről is említést tesznek. Ezt követően 1268 januárjában az előző évihez hasonló jeges áradat pusztított. A későbbiekben 1275, 1280, 1316, 1402, 1465, 1480, 1490, 1508, 1516, 1595, 1622, 1640, 1661, 1668, 1694, a XVIII. században 1730, 1732, 1740, 1741, 1744, 1775, 1799 volt különlegesen nagy árvizekkel jelentkező év, de egyik sem okozott olyan nagy pusztítást, mint a nevezetes, 1838. évi jeges árvíz, amely az addig mért legmagasabb szinten tetőzött Budapestnél; elöntötte Pestet és Buda jelentős részét (25. ábra), továbbá Esztergomtól Szabadszállásig mintegy 100 községet. Álljunk meg egy kicsit ennél az árvíznél, amely sok szakmai tanulsággal, s a hazafias emberi helytállás soha el nem évülő példájával is szolgált! Az 1837—38-as rendkívül hideg télen a Duna korán beállt, s mivel fölváltva sok eső és hó esett, a víz már január első napjaiban elöntötte Buda akkori külvárosait, a Vízivárost és a Rácvárost. A víz ezután apadt, a budai árvíz elmúlt, az idő pedig jaunár végén megenyhült. A hirtelen olvadás és esőzés árhullámokat indított el a Dunán. Március elején megindult a zajlás, s a Pest feletti szakaszon egymást követő jégtorlaszok alakultak ki,, amelyek mind katasztrófát jelentettek a környező területek lakossága számára. 86
