Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
2. Karbonáttartalom és mészállapot. A talajtermékenység szempontjából egyaránt fontos a karbonátok mennyiségének, szelvénybeni eloszlásának, és megjelenési formájának ismerete. Ez utóbbi lehet a talaj anyagában többé-kevésbé egyenletesen elosztó karbonáttartalom, biogén és pedogén okok együttes hatására kiváló kolloidá- lis finomságú mész, a talajaggregátumokat stabil morzsákká ragasztó anyag, a szerkezeti elemek felületén megjelenő (és azokat a víz hatásával szemben ellenállóvá impregnáló) mészbevonat, a gyökerek mentén kiváló mészerek, hidromorf hatásokra utaló mészgöbecsek, a talaj sekély termőrétegűségét okozó „atkás” rétegek vagy tömör mészkőpadok. A különböző formák talajtani szerepe, hatása a termékenységre, valamint az öntözés körülményeire és következményeire természetesen szintén nagyon különböző. 3. Redoxviszonyok. A talaj átnedvesedésének mértékét, gyakoriságát, körülményeit, az aerob és anaerob folyamatok arányát tükrözik, amelyek a talaj anyagforgalmának fontos tényezői. Ezek határozzák meg ugyanis bizonyos elemek oxidált vagy redukált állapotát (ezen keresztül oldékonyságát, mozgásának lehetőségeit, a növények általi felvehetőségét), valamint a biológiai transzformáció folyamatait. A talaj nedvességszabályozásának egyik célja épp a redoxviszonyok optimalizálása: megfelelő levegőzöttség és nedvességállapot egyidejű biztosítása. 4. A vízoldható sók mennyisége, kémiai összetétele. A talaj sóforgalmának szabatos jellemzéséhez a következő tényezők pontos ismerete szükséges: — a talaj sótartalma, — a sótartalom kémiai összetétele, — a sótartalom térbeli (vertikális és horizontális) eloszlása, — a sókészlet időbeni dinamikája. A talaj összes vízoldható sótartalma meghatározható a talajoldat, illetve különböző talajkivonatok (telítési kivonat, 1 : 5 arányú vizes kivonat) bepárlása és izzítása révén („száraz maradék”, „izzítási maradék”), illetve ezek vagy a telített talajpép elektromos vezetőképességének mérése alapján. A vízoldható sók kémiai összetétele talajoldatból, telítési kivonatból vagy vizes kivonatból határozható meg. A talajoldat vagy a kivonatok ionösszetételének elemzése során a kationok közül általában a Ca2+, Mg2+, Na+ és K+, az anionok közül pedig a CO2- (szódalúgosság), HCOJ (összes lúgosság), Cl- és SO|" meghatározására kerül sor. Az elemzési adatok alapján jelölhető meg a talaj sókészletének az uralkodó kationok és anionok szerinti típusa: Ca Mg Na Ca-Mg Ca-Na Mg-Na Ca-Mg-Na HCO3 Cl so4 HCOs-Cl HCO3-SO4 CI-SO4 HCO3-CI-SO4 A kivonatok (s természetesen a talajoldat vagy a természetes vizek) összetételének jellemzésére általánosan használt a talajtani gyakorlatban a nátrium adszorpciós 76
