Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
utóbbiak közül elsősorban a Duna—Tisza közi csernozjom tipusú homoktalajok; a kisalföldi teraszcsernozjomok egy része; továbbá a Nyírségben nagy területeken előforduló kovárványos barna erdőtalajok. A 2/1. variáns azokra a homok mechanikai összetételű talajképző kőzeten kialakult humuszos homoktalajokra, csernozjom típusú homoktalajokra és terasz csemoz- jomokra jellemző, amelyek homokos vályog mechanikai összetételű humuszos rétegének viszonylag nagyobb szerves és ásványi kolloidtartalma növeli a talaj vízkapacitását, csökkenti aszályérzékenységét. A 2/2. variánsban a talajszelvény mechanikai összetétele gyakorlatilag homogén (homokos vályog mechanikai összetételű öntéstalajok, a humuszos homoktalajok egy része). 3. Ide tartoznak a laza üledékeken (homokos vályog, vályog, iszapos vályog mechanikai összetételű alluviumokon, kolluviumokon, laza löszös üledékeken stb.) kialakult, vályog mechanikai összetételű barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, mészlepedékes csernozjomok, réti csernozjomok, réti öntéstalajok és öntéstalajok, továbbá a réti talajok (a tiszántúli területek kivételével) és teraszcsernozjomok egy része. Ezek Magyarország legkedvezőbb vízgazdálkodású talajai. A 3/1. variáns a könnyebb mechanikai összetételű alapkőzeteken (homokos iszap, homokos vályog, homokos lösz) kialakult talajokra, elsősorban a Duna —Tisza közi és a dunántúli réti talajokra és réti csernozjomokra jellemző. A 3/2. variáns az egész szelvényében közel azonos mechanikai összetételű barnaföldekre, csernozjomokra és öntéstalajokra jellemző. 4. A vályog, illetve az agyagos vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult, agyagos vályog mechanikai összetételű talajok számos típusa, altípusa és változata tartozik ebbe a vízgazdálkodási kategóriába. Általában ugyancsak kedvező vízgazdálkodású talajok. A 4/1. variáns a vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken (glaciális és alluviá- lis üledékeken, kolluviumokon, löszön és löszszerű üledékeken) kialakult, vályog A- szintű barna erdőtalajokra jellemző, amelyek szelvényében kifejezett textúrdifferen- ciálódás figyelhető meg: a B-szint agyagtartalma jóval (legalább másfélszer) nagyobb, mint az A-szinté. A 4/2. variáns a nehezebb mechanikai összetételű (agyagos vályog) talajképző kőzeteken (glaciális, alluviális és kolluviális üledékeken, „alföldi löszön”, lössszerű üledékeken, harmadkori és idősebb üledékeken) kialakult barna erdőtalajokra, az alföldi mészlepedékes csernozjomokra, a réti csernozjomokra, az öntés-, a réti öntés- és a réti talajokra jellemző. E talajok szelvényében a talajképződési folyamatok eredményeképpen létrejövő jelentős textúrdifferenciálódás nem figyelhető meg, és a mechanikai összetétel az egész talajszelvényben közel homogén. 5. Nehéz mechanikai összetételű (agyagos vályog, agyag) alapkőzeten kialakult vályogos agyag, agyag mechanikai összetételű talajok tartoznak ebbe a kategóriába: általában közepes vízgazdálkodású talajok. 5/1. Agyagos vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult, nehéz mechanikai összetételű barna erdőtalajok, amelyek szelvényében jól kifejezett textúrdifferenciálódás figyelhető meg. 5/2. Agyag mechanikai összetételű alapkőzeteken (glaciális és alluviális üledékeken, kolluviumokon, harmadkori és idősebb üledékeken) kialakult nehéz mechanikai 62
