Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
szerűen magyarázható, hisz növekvő' hatóerő-gradiens esetén az erősen kötött (immobil) folyadékfázis egyre nagyobb hányada mobilizálódik, vesz részt a talajoldat vezetésében (-*- növekvő K). A talaj hidraulikus vezetőképességének meghatározása egyébként történhet a helyszínen („fúrólyukmódszer” vagy „piezométeres eljárás”), vagy bolygatatlan szerkezetű mintákon a laboratóriumban állandó vagy csökkenő víznyomás módszerével (Loveday, E. 1974; Soils Bulletin, 1979; MSZ 08.0205-78, 1979; MÉM NAK, 1980). A helyszíni módszer előnye, hogy a mérést természethű körülmények között (az adott folyadékfázissal) teszi lehetővé. Hátránya, hogy a talajvízszint feletti rétegek //-értékének meghatározására nem alkalmas. A laboratóriumi meghatározás legnagyobb hátránya (az általános mintavételi bizonytalanságtényező mellett), hogy a meghatározást desztillált vízzel végezve a //-értékeket bizonyos esetekben túl-, bizonyos esetekben alábecsüli. A talajvíz-hidrológia és a talajcsövezési gyakorlat elsősorban a helyszíni módszereket, a talajvizsgálati gyakorlat inkább a laboratóriumi méréseket használja. 2.2.I.5. Vízmozgás háromfázisú talajban A háromfázisú talajban végbemenő víz- és/vagy oldatmozgás egzakt ismerete nélkülözhetetlenül szükséges olyan problémák megoldásához, mint a talaj vízháztartásának és anyagforgalmának jellemzése, szabályozása; a beszivárgás, a nedvesség- tározás, a növény vízellátása, az evapotranszpiráció, az aszályérzékenység, a másodlagos szikesedés stb. A talajvízszint feletti, vízzel nem telített rétegekben a talaj szilárd fázisát alkotó elemi szemcsék és aggregátumok közti pórusoknak bizonyos hányadát víz (talajoldat), bizonyos hányadát levegő foglalja el. Hogy adott tenzió mellett a pórustér milyen mértékben telített vízzel, az az adott porózus anyag, pl. a talaj /;/•’-görbéiről közvetlenül leolvasható. A háromfázisú talajban végbemenő vízmozgás iránya és sebessége a mozgatóerőtől, tehát a gravitációs potenciál és a mátrixpotenciál gradienseinek vektoriális összegétől, valamint a szilárd fázis adott tenzió melletti, ún. kapilláris vezetőképességétől függ: V = -k • (grad y>e + grad y>m), (2.5) ahol: V = a háromfázisú talajban végbemenő kapilláris vízmozgás sebessége (cm/d), grady>g = a gravitációs potenciálgradiens (értéke % 1) (cm/cm); grad ys = a kapilláris (mátrix) potenciálgradiens, tenziógradiens = Ay>/Az (cm/cm), Ay>m = a kapilláris potenciálkülönbség (mátrix suction) (vízoszlop, cm), Az = a bizonyos vonatkoztatási ponttól számított vertikális távolság különbsége (cm), k = a kapilláris vezetőképesség (a háromfázisú talaj egységnyi keresztmetszetén, egységnyi mozgatóerő hatására, időegység alatt átszivárgó folyadék; a vízzel nem telített talaj hidraulikus vezetőképessége) (cm/d). 52
