Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
ahol: V — a talaj egységnyi keresztmetszetén egységnyi idő alatt átszivárgó víz mennyisége, cm3/nap, K = a talaj hidraulikus vezetőképessége, cm/d, grad H = a hidraulikus gradiens (AH nyomáskülönbségnek a folyás irányában Az távolságra eső része). A hidraulikus vezetőképesség K-értéke elsősorban a talaj porozitásviszonyaitól, a bezárt levegő ellenállásától és az ezeket kialakító és befolyásoló talajtulajdonságoktól függ. Marshall szerint a hidraulikus vezetőképesség a pórusok átmérőjének negyedik hatványával arányos, tehát azt elsősorban nem az összporozitás, hanem a pórusok méret szerinti megoszlása és térbeli elrendeződése, illetve a durva „pórusok” (gyökér- és állatjáratok, repedések, aggregátumok közti durva pórusok) mennyisége, illetve kontinuitása határozza meg. A szakirodalomban található igen sok egyenlet és modell (köztük a széles körben használt Kozeny—Carman-féle egyenlet) egyaránt azt fogalmazza meg, hogy a Átérték a porozitással arányos. Az ideális porózus rendszerektől eltérően azonban a talaj szilárd fázisa polidiszperz; folyadékfázisa nem H2O, hanem meghatározott töménységű és kémiai összetételű oldat; a fázisok nem állandóak, hanem időben állandóan változnak, egymással bonyolult fáziskölcsönhatásokban vannak. A felsoroltak miatt a A'-crtékek időben változnak, többnyire csökkennek. Ennek szemléltetésére mutatjuk be a 2.13. ábrát, melyen két talaj hidraulikus vezetőképességének változását ábrázoljuk az idő függvényében. A b diagram egy jó és stabil szerkezetű tiszántúli réti talaj, az a diagram pedig egy Duna—Tisza közi szoloncsák talaj jellemző genetikai szintjeire, különböző rétegeire vonatkozik. A AT-csök kenés három alapeste a következő (Várallyay, 1972): a) a talaj mechanikai tömörödése (aggregátumok szétiszapolódása, a szerkezet leromlása természeti okok és emberi beavatkozások együttes hatására — kisebb méretű szemcsék és/vagy szemcsehalmazok — kisebb pórustér és kisebb méretű pórusok — kisebb K); b) a talaj peptizálódása (sókoncentráció „flokkulációs küszöbérték” alá csökkenése ->- flokkulátumok diszpergálódása; talaj adszorpciós komplexusának Na+-telí- tődése peptizáció; — szemcse- és pórusméret-csökkenés -*■ kisebb AT); c) a talaj Na+-telítődése (-► nagyobb hidrátburok az erősen kötött, így a vízmozgás szempontjából többé-kevésbé szilárd fázisként viselkedő [semi-solid state], immobil víz növekvő hányada — kisebb K). A két utóbbi jelenség jól megfigyelhető a 2.13. ábra a) diagramjának a 0—4 cm-es, kezdetben nagy sótartalmú rétegére vonatkozó K—t görbén. Ac) eset egyébként látszólag ellentétes a Kozeny—Carman típusú egyenletekkel, hisz a rendszer a Na+- telítődés során duzzad (-»• nagyobb térfogat — kisebb térfogattömeg nagyobb „porozitás”), a hidraulikus vezetőképesség — a folyadékfázis immobil hányadának növekedése miatt — mégsem nő, hanem csökken. Tulajdonképpen ez okozza a kolloidokban gazdag, nagy duzzadó agyagásvány-tartalmú, erősen Na+-telített, duz- zadó-zsugorodó rendszerekben megfigyelhető másik folyadékmozgási anomáliát is, nevezetesen azt, hogy a Af-érték nem független a szivárgást létrehozó hatóerők gradiensétől (mint ez egyébként a klasszikus Darcy-törvényből következne), hanem azok növekedésével nő. Az előbbiek alapján azonban ez a látszólagos ellentmondás egy50
