Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
Ha a talaj nedvességtartalmát a pF (log ^ra-vízoszlop-cm) függvényében ábrázoljuk, olyan görbe szerkeszthető, amelyről a talaj különböző erővel kötött nedvességfrakcióinak nedvessége közvetlenül térfogatszázalékban olvasható le. A 2.11. ábrán egy pF-görbét s az arról leolvasható talaj-vízgazdálkodási jellemzőket mutatjuk be. Ezek közül legfontosabbak a következők: — teljes vízkapacitás (VKr), összes porozitás (Fx): pF 0; — minimális vízkapacitás (VKmin), levegőkapacitás: pF 2,0; — szabadföldi vízkapacitás (VKSZ): az a vízmennyiség, amelyet a természetes réte- gezettségű talaj a felszínére jutó vízmennyiségből elraktározni s a gravitációs erő ellenében visszatartani képes: konvencionálisán pF 2,5 (1/3 bar); tényleges értéke függ a talajvízszint terep alatti mélységétől; — holtvíztartalom (HV): az a nedvességtartalom, amelynél a növényen a tartós hervadás jelei figyelhetők meg (hervadáspont): konvencionálisán pF 4,2 (15 bar); tényleges értéke függ a növénytől, gyökérzetének a sejtnedv-koncentráció által meghatározott „szívóerejétől”; — hasznosítható vízkészlet (DV): az a vízmennyiség, amelyet a növények a szabadföldi vízkapacitásig telített talajból fölvehetnek, hasznosíthatnak („diszponibilis víz”): pF 2,5--pF 4,2; — higroszkóposság (hyi): pF 6,1. A 2.12. ábrán négy különböző mechanikai összetételű talaj jellegzetes pF-görbéit közöljük. A pF-görbék igen sokoldalúan alkalmazhatók: — a talajnedvesség energiaállapotának jellemzésére; — a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak általános jellemzésére, a talaj ilyen szempontból való osztályozására, minősítésére; — a talaj pórusviszonyainak, a pórusok méret szerinti megoszlásának, az adott viszonyok között vízzel, illetve levegővel telt pórusok mennyiségének, arányának megállapítására; PF 2.12. ábra. Különböző mechanikai összetételű talajok pF-görbéi és az azokról leolvasható talajfizikai jellemzők 48
