Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
6. Szalai György: Esőztető öntözés
6.2.2. Az öntözőtelep (-fürt) csőhálózata, fő- és mellékvezetékei kialakításának szempontjai A mellékvezetékek irányát az egy tagban öntözhető területek elhelyezkedése és a terület határvonalai szempontjából kell vizsgálni. A mellékvezetékek helyét az öntözés igénye (meghatározott helyen való vízkiszolgáltatás) és a berendezés elemei (pl. a számyvezetékek hossza, a hidránsok kiosztási lehetősége) határozzák meg. Derékszögű négyszög alakú területek esetén két egymásra merőleges irányban való elhelyezéssel kell számolni. Más területalakok esetén elsősorban a mellékvezetékeknek a két oldallal, illetve azok kiegyenlítő vonalával párhuzamos fektetési lehetőségét kell megvizsgálni. A nagyobb (mintegy 1000 ha és ennél nagyobb) öntözőtelepek jól kialakított mel- lékvezeték-hálózatának általános jellemzője, hogy a vízszállításban egyidejűleg és állandó jelleggel valamennyi mellékvezeték részt vesz. Az 1la terület egy tagban való öntözésekor, ha a fővezeték a terület közepén helyezkedik el, a fővezeték két-két oldalán elhelyezkedő valamennyi mellékvezeték egyidejű üzemelését kell irányadónak tekinteni. Olyan mellékvezetékeket, amelyek az öntözési forduló időtartama alatt egy hétnél rövidebb ideig üzemelnek, általában nem célszerű tervezni. Az öntözőfürt fővezetékei kapcsolják össze a mellékvezetékeket csőhálózattá. A fővezetékek száma elsősorban a terület alakjának, a szivattyútelepek számának és helyének, az egy tagban öntözhető területek helyszínrajzi elhelyezkedésének függvénye. Adott öntözőfürt csőhálózatának létesítési költsége rendszerint annál kisebb, minél kisebb a fővezetékek száma. A fővezetékek számának és helyének megállapítása optimalizálási feladat. Az öntözőfürtben annyi fővezetéket kell tervezni, és azokat úgy kell elhelyezni a területen, hogy az öntözési igényeket kielégítve, a csőhálózat költsége a lehető legkisebb legyen. A csőhálózati változatokat — összhangban a helyi lehetőségekkel és a mezőgazda- sági igényekkel — az öntözőberendezés gazdaságos létesítése céljából kell kialakítani és vizsgálni. 6.2.3. A csőhálózati rendszerek tervezése Az öntöző csőhálózatokat a mértékadó üzemeltetési állapotok figyelembevételével kell tervezni. A megengedett nyomásingadozások kicsik, mert — ha nincs meg a kellő nyomás, nem lehet az üzemi rendnek megfelelően megöntözni a területet, megöntözetlen sávok maradnak; — ha túl nagy a nyomás, a szivattyútelephez közel üzemelő vízszétosztó berendezések vízkivételi csapjainál a nyomást nagymértékben kell szabályozni. Az öntöző csőhálózatoknak sok csővezetéke általában egyforma hosszúságú, azonos vízszállítású és szimmetrikus elhelyezésű. A kommunális vízellátó rendszerek vízszállító képessége és a fogyasztás közötti eltéréseket tározómedencék, illetve víztornyok egyenlítik ki. Az öntözőrendszerekben azonban ilyeneket ritkán építenek, legfeljebb a nyomásközpont előtt iktatnak be kiegyenlítő tározót, vagy dombvidéken létesítenek tározómedencét. Az öntözővíz leg294
