Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
6. Szalai György: Esőztető öntözés
Szélső szivattyútelep esetén az ún. „ágas” elrendezésű csőhálózat költségét is meg kell vizsgálni. Ez esetben a fővezetéket az öntözendő terület rövidebb oldalának irányában, a domborzati és egyéb viszonyoktól függően, annak középvonalában kell vezetni. A szivattyútelep emelőmagasságának növelése anélkül, hogy a hidránsoknál szükséges nyomás értéke változna, a csőhálózatban megengedhető nyomásveszteséget növeli. A megengedhető nyomásveszteség növelése kisebb csőátmérőt kíván. A kisebb átmérőkből összeállított csőhálózat kisebb beruházási és nagyobb üzemi költséggel valósítható meg. A szivattyútelep emelőmagasságának növelésével legfeljebb csak addig csökkenthető a csőhálózat költsége, míg annak átmérőit csökkentve a vízsebesség a csővezetékben eléri a felső határként megszabott (általában vmax = 2,5 m/s) értéket. A szivattyútelep emelőmagassága csak addig növelhető, amíg a felszín alatti csővezetékekben a nyomás nem haladja meg a megengedett értéket. Az utóbbit a szivaty- tyútelepi automatika hatására bekövetkező nyomásnövekedések figyelembevételével kell kiszámítani. A szivattyútelep emelőmagasságának azonos lépcsőkben való növelése (pl. 10 m) a csőhálózat költségében nem azonos értékű csökkenést okoz. Pl. a hazai feltételekkel általában nagyobb megtakarítás jelentkezik a szivattyútelep emelőmagasságának (Hsz) 60 m-ről 70 m-re, mint 70 m-ről 80 m-re való növelésekor. 6.1.5. Az öntözendő terület és a csőhálózati elrendezés kedvező alakja Az esőztetőtelepek csőhálózatának gazdaságossági vizsgálatai azt mutatják, hogy a felszín alatti csőhálózat költsége a terület alakjával szoros kapcsolatban áll. Előállítható több olyan tervváltozat, amelynek területi kiterjedése és műszaki paraméterei (intenzitás, a szórófejek szárnyvezetékenkénti száma, nyomásviszonyok stb.) azonosak, s különbség csupán a mellékvezetékenként üzemelő szárnyvezetékek számában mutatkozik. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy a csőhálózat költségében jelentős eltérések mutatkoznak, és ezek az öntözendő terület alakjával állnak szoros kapcsolatban (a szórófejek száma a mellékvezetékenként üzemelő szárnyvezetékek hosszát, a mellékvezetékek hossza pedig az öntözendő terület mellékvezeték-irányú oldalhosz- szát határozza meg). A gazdaságos beruházást eredményező területalak 1:1 és 1:3 között változhat. Téglalap alakú (1:2, 1:3) terület esetén a fővezetéket (központos szivattyútelepet véve alapul) a hosszabbik oldal irányában kell elhelyezni. Különösen jelentős a gazdaságos területalak frontálisan haladó, illetve vontatható szárnyvezeték esetén, melyek üzeme egyébként is szabályos területet igényel. Hosszú, elnyújtott (1:5, 1:6) és 1000—1500 ha-nál nagyobb kiterjedésű terület esetén a két önálló vagy összedolgozó nyomásközpont lehetőségét is meg kell vizsgálni. A terület kettéosztásával esetleg kedvező területalak nyerhető. A csőhálózat költségében jelentkező megtakarítás és a nyomásközpontok számának növeléséből adódó költségtöbblet összevetésével eldönthető, hogy egy vagy két nyomásközpont létesítése gazdaságosabb-e. 292
