Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

6. Szalai György: Esőztető öntözés

mutatkozó csapóhatás nagyságát. Jó vízáteresztő képességű talajon az esőminőség jellemzői viszonylag tág határok között változtathatók a technológiában (5f ä á 100—900 J/m2-h; S g 5 — 30 J/m2-mm), azaz ugyanazon öntözési feladat széles választékú technikával valósítható meg (/ g 10—30 mm/h; /i ä 20—80 mm), de a rossz vízáteresztő képességű talajok öntözésekor a választási lehetőségek szűkek (SV ^ 160—520 J/m2-h; S ^ 8—26 J/m2-mm; i ^ 10—20 mm/h; h =§ 5—20 mm).

Az esőztető öntözés során jelentős lehet a párolgási veszteség. Nagyságát befolyásolja a levegő páratartalma és hőmérséklete, a cseppek mérete, a szél sebessége, a vízsugár magassága és a cseppek repülési ideje. Ezek közül is főként a léghőmérsékletet és a szélsebességet kell kiemelnünk. Főként a párolgási veszteséggel függ össze, hogy az esőztető öntözés hatásfoka a különböző klímaövezetekben lényegesen változó: sivatagos körülmények között 65%

meleg száraz (arid) zónákban 70%

mérsékelt égövi területeken 75%

nedves, hűvös területeken 80%

Ez magyarázza az esőztető öntözéstől való bizonyos tartózkodást a száraz klímájú melegégövi országokban.

Ezzel összefüggésben magyar vizsgálatok is kimutatták, hogy meleg nyári napokon a nappali, illetve a 12—16 óra közötti öntözéskor a talajban kimutatható vízmennyiség az adagolt öntözővíznek csak 50 —60%-a. Viszont éjszakai üzemeltetéskor a veszteség 10%-ra csökken. Ezért napi veszteségként nálunk átlagosan 20% körüli értékkel számolhatunk. A 6.8. ábrán segédletet mutatunk be a párolgási veszteségek meghatározásához, a legfontosabb hatótényezők függvényében.

6.1.2. A szárny vezeték

A szárnyvezeték az öntözőberendezés vízszétosztó eleme, amelynek az a feladata, hogy a nyílt felszínű vagy zárt szelvényű vízszállító hálózatba táplált vízhozamot meghatározott hidraulikai feltételek mellett az öntözendő területre kiadagolja.

A szárnyvezeték mint a nyílt vagy zárt vízszállító rendszerhez csatlakozó zárt felszíni elem, valamennyi öntözőmódszerben előfordulhat, ha az öntözőberendezés felépítése a csöves vízszétosztáson alapul (felületi öntözés: 5. fejezet; mikroöntözés: 7. fejezet). A szárnyvezeték juttatja el az öntözővizet az öntözőelemekhez (barázdákhoz, sávokhoz, szórófejekhez, adagoló-csepegtető testekhez).

Az esőztető öntözésben alkalmazott szárnyvezetékek lényegében két csoportra oszthatók:

— mozgatható esőztető szárnyvezetékek és

— a beépített esőztető szárnyvezetékek csoportjába.

A mozgatható esőztető szárnyvezetékek fogalomkörébe a hordozható, alaktartó (fém- és műanyag) csövekből vagy tömlőkből álló, szórófejjel felszerelt szárnyvezetékek tartoznak. A szárnyvezeték átmérője általában végig azonos. Közös jellemzőjük, hogy az egy szárnyvezetékálláshoz tartozó terület öntözésének időtartama alatt helyben maradnak, majd utána új állásba települnek. Az áttelepítés módja többféle lehet: kézi szállítás, gördítés, vontatás stb.

282