Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

3. Szalóki Sándor: A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete

3.6. ábra. A termésátlag és a fajlagos vízfelhasználás kapcsolata a tényleges vízfelhasználás összegével (ET)

A növényállományok evapotranszspirációjával és vízigényével kapcsolatos legfontosabb ismereteket a következőkben foglaljuk össze.

— Az ET felső határát a fizikailag lehetséges párolgás, az ún. potenciális evapo- transzspiráció (ETp vagy ETo) határozza meg.

— A párolgás tényleges értékét az ETp-n belül a vízellátottság, a növényállomány és az ezeket módosító tényezők alakítják.

— A termelés szempontjából kedvező vízellátású növényállomány páraleadásával egyenlő vízmennyiséget a növények vízigényével (dinamikus) vehetjük azonosnak.

— Az ennél szűkösebb, vagyis terméskorlátozó vízellátottságot korlátozott vízellátottságnak, az ilyen körülmények közötti páraleadást pedig korlátozott ET- nak tekintjük (£Tk).

— A növényállományok vízigényét közvetlenül és közvetve több tényező befolyásolja. Ezek közül:

a) a klimatikus tényezők (a párolgás fizikai, energetikai feltételei) bizonyos határig lineárisan;

b) a növényállomány felületnagysága exponenciálisan, illetve a telítődési görbéhez hasonló jelleggel;

c) a tenyészidő hossza időarányosan;

d) az állománysűrűség és a tápanyagellátás a párologtató felületre gyakorolt hatásukon keresztül közvetve.

— A termésátlag növekedésével az egységnyi termésre jutó víz mennyisége hiperbolikus függvénnyel jól megközelíthetően csökken.

120