Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
3. Szalóki Sándor: A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete
Ezeken túl természetesen a nedvesség iránti igény és az öntözésigényességbeli eltérések sem hanyagolhatok el, de erre majd később térünk vissza. A tenyészidő hosszúsága mind a fajok, mind a fajták között alapjában meghatározza a vízigény dinamikáját és mennyiségét. A rövid tenyészidejű kukorica, burgonya stb. egy hónappal korábban befejezi tenyészidejét, így egyhavi vízfogyasztással kevesebb is az igénye, mint a hosszú tenyészidejű fajtáknak. Igaz, hogy a hosszabb tenyészidőszak csapadékösszege is több, de nem annyival, mint a vízigény. A búzánál 2 hét különbség — ez még a fajták között előfordulhat — 50 — 70 mm vízigény-növekedéssel párosulhat, aminek a természetes kielégítése az Alföldön még jó vízgazdálkodású talajon sem mindig lehetséges, így a nagyobb termőképesség sem mindig realizálódik. Öntözési lehetőség esetén azonban célszerű a hosszabb tenyészidejű fajták termesztése, mert lehetőség van a nagyobb termőképesség kihasználására. Számtalan kísérlet bizonyítja azt, hogy öntözéses termesztésben más növényfaj- és fajtaösszetételnek kell lennie, mint az öntözetlenben ahhoz, hogy az öntözésben rejlő lehetőséget jól kihasználjuk. A 3.5. ábrán az előzőek alátámasztására bemutatjuk 4 különböző éréscsoportba tartozó hibrid kukorica öntözési reakcióját 5 vízellátási fokozatban. E fajták lizi- méterekkel mért vízigénye az adott évben az érés sorrendjében 440; 468; 496 ; 536 mm-nek adódott. A tenyészidő-különbség a szélső értékek között kereken 1 hónap, a vízigénykülönbség 96 mm. Ezek természetes következményeként, a FAO-200-as éréscsoportba tartozó Mona fajtához képest a hosszabb tenyészidejűek az öntözést jobban meghálálták. A 3.5. ábrán az is látható, hogy a természetes vízellátottság igen szűkös volt, vetés3.5. ábra. Az öntözés (/) mennyiségének (A) hatása a talaj nedvességkészletére (B), a különböző éréscsoportba tartozó kukoricahibridek termésátlagára (C) és az öntözővíz hasznosulására (D) (Szarvas, 1986) 118
