Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
3. Szalóki Sándor: A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete
3.3. táblázat A különböző vízellátottságú kukorica termésátlaga (t/ha) Év Öntözött Nem öntözött Csapadék talajvízszint átlagos mélysége, cm tenyészidő OSSZ. nincs 360 90 180 360 nincs 1976 11,2 12,6 11,2 8,4 2,0 2,0 210 315 1977 10,8 13,0 10,8 9,1 7.4 3,6 222 456 1978 12,2 10,2 12,3 9,0 8,0 8,0 394 524 1979 11,5 11,0 11,5 9,2 5,5 3,3 215 336 1980 10,5 10,5 10,5 8,6 8,2 6,9 413 539 1981 11,9 12,2 14,4 9,8 7,7 7.3 306 540 1982 12,4 12,8 12,4 9,4 9,5 8,6 260 470 1983 13,0 13,1 13,0 7,7 1,9 0,2 233 354 1984 13,3 12,0 13,4 8,5 2,3 0,3 222 360 1985 9,3 9,4 9,6 8,6 6,5 6,6 257 454 1986 12,8 14,1 12,8 10,3 9,0 5,2 190 437 Átlag 11,7 11,4 11,9 9,0 6,2 4,7 265 435 risága, amit igen nehéz számszerűen is meghatározni. Elvileg egyetértés van abban, hogy a kedvezőtlen vízháztartási állapotok termelési kihatásai a termelés kockázati tényezőiként foghatók fel. Ez a kockázat pedig annál nagyobb, minél nagyobb a termelési ráfordítás és a remélt termelési érték. A közelmúlt 3 éve példa volt arra, hogy ma a táblánkénti és évenkénti termésátlag ingadozásának a mértéke gyakorta meghaladja a 20 évvel ezelőtti teljes termésátlag nagyságát. Ennek bizonyítására a 3.3. táblázatban mutatjuk be a különböző vízellátottságú kukorica évenkénti termésátlag-ingadozását a szarvasi Öntözési Kutató Intézet kísérleteiben. Látható, hogy a termésátlag-ingadozás a sekély termőrétegű (90 cm) öntözetlen liziméterekben több mint 8 t/ha és majdnem ugyanannyi a mély talajvizű szabadföldi parcellákon is. Ugyanakkor a magas talajvizű (0,9 és 1,8 m), valamint az öntözött liziméteres és szabadföldi kísérletekben a termésátlag mindig 10, illetve 8 t/ha fölött volt, kisebb ingadozásokkal. A statisztikai átlagok nem mutatják a termésátlagok tényleges ingadozását, éspedig annál kevésbé, minél nagyobb területre vonatkoznak, de az a tény, hogy az országos átlag a jelenlegi fajták realizálható termőképességének csupán 40—60%-a között van, jelentős részben a kedvezőtlen vízállapotok miatti terméskiesésnek tulajdonítható. A termés korlátozó vízhiány mennyiségére és előfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatokat egy későbbi (3.3.2.) fejezetben közlünk. Itt elsősorban azokra a lehetőségekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek az aszály- és belvízkár mérséklésére mindenhol megvannak. Ilyenek az adottságoknak legmegfelelőbb földhasználati módok, a vetésszerkezet, a vetésváltás, a talajművelés, a növényápolás stb. jó megválasztása. 108
