Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A tábla talaja az elő- vetemény lekerülése után rendszerint kevés hasznos vizet tartalmaz, a termesztés és a betakarítás során alkalmazott eljárások következtében tömődött, a vízveszteség miatt pedig rendszerint zsugorodott. Az ilyen talajréteg lényegesen kevesebb vizet képes magába befogadni, és ezt a mennyiséget is igen lassan veszi be. A nyári csapadék jelentős része viszont nagyobb intenzitással esik, záporok formájában. Érthető tehát, hogy az ilyen talajállapot nemhogy csökkenti, hanem elősegíti az eróziót. A csa- padékintenzitás ismerete a tarlóhántásmélység megválasztásának is lényeges feltétele. Ha ez nem megfelelő, akkor előfordulhat, hogy a sekély tarlóhántással kárt okozunk, és az eróziót növeljük. Éppen ebből kiindulva célszerűbb, ha a lejtős területeken a tarlóművelést nem 8—12 cm-re, hanem ennél mélyebbre végezzük. Emiatt ilyen területeken, ha azt a talaj nedvességállapota lehetővé teszi, célszerűbb a tarlót középmélyen (18 cm körül) felszántani és ezzel egy időben elmunkálni. A lejtős területek felső rétegének vízbefogadó képessége célszerűen irányítható (18. táblázat). A kiszáradás, zsugorodás és a taposás következtében elég gyakori, hogy a felső 10 cm-es talajrétegben a szilárd fázis aránya a 60%-ot is eléri. Ebben az esetben az összes pórustér 40%-ot tesz ki. Ha azt fogadjuk el, hogy a gyakorlatilag tárolható víz az összes pórustér 80%-a, akkor ilyen talajállapot esetén a felső 10 cm-es talajrétegben 1 m2-en 32 1 víz elhelyezése lehetséges. A talaj műveléssel a szilárd fázis arányát jelentősen csökkenthetjük, és ezzel egy időben növelhetjük az összes pórusteret. Ha tehát a pórustér a 60%-ot eléri — ami csak közvetlenül a művelés után néhány napig marad fenn —, akkor a tárolható víz mennyisége 48 1 lehet. A 10 cm-es tarlóhántással ennek a rétegnek a víztároló képessége (kapacitása) tehát 32 — 48 mm csapadék. A 18. táblázat másik felének adatai azt mutatják, hogy a tárolható víz mennyiségét igen jelentősen növelhetjük, ha a tarlóművelést mélyebben végezzük el. így például 50%-os összes pórustér esetében (amellyel a művelés után hosszabb ideig számolhatunk) 10 cm-es műveléskor 40 mm, 18 cm-es műveléskor pedig 72 mm vizet tárolhatunk. Lejtős területeken tehát az erózió elleni védekezés céljából jobb a középmély, mint a sekély tarlóhántás. Ki kell terjednie figyelmünknek a tarlóművelés idejére, eszközére, irányára és elmun- kálására. A tarlóművelést a betakarítás után a legrövidebb időn belül kell elvégezni. Eszköze lehet a nehéz tárcsa, az eke (szántás) és a különböző típusú lazítok. A műveléssel egy időben történjék az elmunkálás is, amelynek egyik legalkalmasabb eszköze a gyűrűs henger. A művelés iránya a lejtőre merőleges legyen. Alapvető művelés. A lejtős területeken az alapvető művelési eljárások fontos célja a talaj vízbefogadó és vízraktározó képességének növelése. Külön kiemeljük a téli félév csapadékának megőrzését, amellyel a növények számára jelentős mennyiségű tartalékot képezhetünk. Az alapvető művelési eljárásokkal a talaj mélyebb rétegének fizikai állapotát javítjuk és tesszük azt alkalmassá nagyobb vízmennyiség tárolására. A művelés mélységének tervezésekor tehát a talaj természetes, vagyis a művelés előtti fizikai állapotából és a tárolandó csapadék mennyiségéből kell kiindulni. 18. táblázat. A víztárolás lehetősége és a talaj fizikai állapotának összefüggései (lm2 talaj felületen) 10 cm mélységig (100 liter) 18 cm mélységig (180 liter) szilárd fázis összes pórusösszes pórus- térből szilárd fázis összes pórusösszes pórustérből tér viz 80% levegő 20% tér viz 80% levegő 20% 60 40 32 8 108 72 57,6 14,4 55 45 36 9 99 81 64,8 15,2 50 50 40 10 90 90 72,0 19,0 45 55 44 11 81 99 79,2 19,8 40 60 48 12 72 108 86,4 21,6 94
