Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
minőségű magágyat kell készíteni. Erre a célra — attól függően, hogy milyen a talaj nedvességállapota — tárcsát, fogast és hengert használnak. A fogas a tökéletlenül alátakart szármaradványokat a talajból kihúzza, ennek következtében gyakori az eltömődés. Megfelelő minőségű magágy tehát igen nehezen készíthető. Emellett még a talajművelés költsége, valamint időigénye is nagy. Törekedni kell tehát a jó takarmányértékű kukoricaszár betakarítására, annak felhasználására, ami lehetővé teszi az olcsóbb, gyorsabb és jobb minőségű talaj-előkészítési módszerek alkalmazását az őszi vetésű növények alá. Gyakran előfordul, hogy az elővetemény késői lekerülése miatt az egyes műveleteket össze kell vonni, és az alapművelés után közvetlenül vetőágyat kell készíteni. Az őszi vetésű növények alá alapművelés nélküli sekélyművelést is alkalmazhatunk, ha ezt az elővetemény nagy tömegű szármaradványa vagy a nagymértékű gyomo- sodás nem akadályozza. A sekély (12—15 cm-es) művelés eszközei a tárcsa, a diszk- tiller és a talajmaró. Számításba jöhet még a kombinátor is, ha előzőleg már művelést végeztünk. A vetőágykészítést megelőző művelés csak az eszközt módosíthatja, de a minőségi követelményt nem. A művelés mélysége vetőágykészítéskor 6—10 cm. A megfelelő rögmentes állapot kialakításához rögtörő hengerekre is szükség van, de a vetőgép előtt közvetlenül ne nehéz hengert, hanem fogast járassunk. A vetés után gyűrűs hengert, nedvesebb talajállapot esetén magtakaró fogast kell használni. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a szár betakarítása esetén a kukorica után az őszi búza alá nagy területteljesítményű nehéz tárcsával jó minőségű magágy készíthető. A vizsgálatok szerint azonos termés mellett a sekélyműveléses rendszernek mintegy 50 — 60% az időigénye a szántásos rendszerhez viszonyítva. Eszközei: a nehéztárcsák, a lazítok, a kombinátor, a talaj maró, a hengerek és a fogasok. A tavaszi vetésű növények csoportjába tartoznak a borsó, a mák, a tavaszi árpa, a zab, a napraforgó, a lucerna, a cukorrépa, a burgonya, a kukorica, a rizs, a szudánifű és az egyéb cirokfélék. Ezek vetési időszaka március elejétől május közepéig tart, tehát mintegy két és fél hónapos időszakra terjed. A tavasszal vetendő növények keléséhez szükséges hőigény igen különböző. Eszerint kora tavaszi, közepes és késő tavaszi vetésű növényeket különböztetünk meg. Talajművelési rendszerükben közös az, hogy az alapvető talajművelést ősszel el kell végezni. Ennek legelterjedtebb módja az őszi szántás. Vannak azonban olyan törekvések is, amelyek a szántás helyett forgatás nélküli lazítást alkalmazzák. A tapasztalatok szerint az őszi szántást — néhány később tárgyalandó talaj kivételével — mindenütt célszerű elvégezni, mert ennek elmaradása jelentős terméscsökkenéshez vezet. A tavaszi szántásos rendszer igen nagy mértékű vízkészletpazarlással jár, rendszerint növeli a művelés költségeit, és nem biztosít megfelelő minőségű magágyat. Az utóbbi időben a kialakult növénytermelési rendszerek egyre nagyobb mértékben törekednek a megszántott talajok őszi elmunkálására. A kísérleti eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy nem célszerű az őszi szántás sablonszerű őszi elmunká- lása. Ezt a műveletet talajtípusonként, növényenként különbséget téve célszerű elvégezni, különösen a kora tavaszi vetésű növények alá, valamint ha a szántás túlságosan rögös vagy ha a terület nagymértékben kigyomosodott. Nedves talaj- állapotban nem szabad a szántást elmunkálni. A tavaszi talajmunkák általánosságban a kora tavaszi simítózással kezdődnek. A kora tavasszal vetendő növények alá a jól elmunkált őszi szántást vetésre fogassal csak nyitni kell. Ha a talajunk a tél folyamán nagyobb mértékben meg- tömődött, akkor kombinátort használjunk. Alapvető követelmény, hogy a táblán minimálisra szorítsuk le a műveletek számát, vagyis kerüljük a nedves talaj taposását. A középkorán vetendő növények vetőágykészítésének alapelve azonos a kora tavasziakéval. Az őszi szántást csak abban az esetben szükséges ehnunkálni, ha az túlságosan rögös lett. Tavasszal az ebbe a csoportba tartozó növények alá csak vetőágyat kell készíteni, közvetlen a vetés előtt. A vetőágykészítés mélysége a vetés mély88
