Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
sógük. A lazítóeszközüket művelési mélységük mellett a lazítótestek alakja és aktív mozgása szerint is csoportosíthatjuk. Az utóbbi időben a menet közben vibrációs vagy lengő mozgást végző lazítok is terjednek. Ezek lazító hatása nagyobb, von- tatásienergia-igényük pedig kisebb, mint a merevkéses lazítóké. A porhanyítás a különböző nagyságúra összeállóit talaj részecskék aprítását jelenti. Műveléskor a porfrakció mellett különböző nagyságú, esetenként 10—20 cm átmérőjű rögök is képződhetnek. A porhanyítás mértéke a talaj agyag-, szervesanyag- és nedvességtartalmától, továbbá a művelőeszköz helyes megválasztásától függ. A porhanyítás eszközei a talajmarók, hengerek, boronák, lazítok, tárcsák, sőt az ekék is. Az egyes eszközök porhanyító hatása különböző. Keverés. Feladata részben a talaj kolloidrészeeskéinek, részben pedig a talajba juttatandó trágyák (szerves és ásványi), valamint növényi maradványok egyenletes elrendezése a művelés mélységéig. A keverés mélysége és minősége a talaj művelés céljától, módjától, valamint az alkalmazott művelőeszközöktől függően különböző lehet. A keverés eszközei az ekék, a tárcsák, a talajmaró, kisebb mértékben a kulti- vátorok és a boronák is. Tömörítés. Célja a talaj részecskék egymáshoz való közelítése, az összes pórustérfogat és ezen belül a nem kapilláris hézagok csökkentése, a térfogatsúly növelése. A tömörítéssel a talaj víz-, levegő- és hőgazdálkodását is szabályozzuk, és egyben az egyenletes, viszonylag sima talajfelszínt is kialakítjuk. A talajvédelem szempontjából a talaj tömörítésére különös figyelmet kell fordítani. A tömörítés ugyanis egyes esetekben a talajvédelmet, bizonyos esetekben pedig a talajpusztulást segítheti elő. Erre az egyes talajokon alkalmazandó talajművelési rendszerek ismertetésében részletesebben kitérünk. Felszínegyengetés. Célja a talajfelszín alakítása. Az esetek többségében a talaj felszínét egyenletessé, simává kívánatos kialakítani. Az ilyen talajfelszínen a párolgás kisebb, a nedvességeloszlás és a talaj fölmelegedése egyenletesebb. A vetés egyenletes mélységét csak a sima talajfelszín biztosítja, amely az egyidejű kelés és fejlődés alapvető feltétele. Az egyenletes talajfelszín, az ápolás és betakarítás során, a gépek teljesítményét és munkájuk minőségét is nagymértékben befolyásolja. Egyes esetekben a sima talajfelszín kialakítása talajvédelmi szempontból nem kívánatos. Az ilyen speciális esetekre a későbbiek során kitérünk. A felszínalakítás eszközei a simítok, a hengerek és a fogasok. Az élű növényzet megsemmisítése (mechanikai úton). Ez az élő növényzet lehet kultúr- vagy gyomnövényzet. Az élő növényzet megsemmisítése — az évelők kivételével — ma már vegyi úton, egyszeri permetezéssel is lehetséges. Jelenleg azonban a vegyszeres megsemmisítés lényegesen drágább, mint a mechanikai. A megsemmisítés módja és eszköze a növényzet sűrűsége és a gyökérzet jellege szerint változhat. Eszközei az eke, a talajmaró és a tárcsa. A művelés hatása a talajra Műveléskor mindenekelőtt és közvetlenül a talaj háromfázisos rendszerét, vagyis a szilárd, légnemű és cseppfolyós fázisok arányát változtatjuk meg. A lazítás során (szántás, tárcsázás stb.) — egységnyi térfogaton belül — lényegében a szilárd fázis arányát csökkentjük. Ezzel tehát a talaj térfogatsúlyát csökkentjük, a pórustérfogatot pedig növeljük. Lazításkor az abszolút száraz talaj (szilárd fázis) százalékában kifejezett nedvességtartalmat nem növeljük. Például lazításkor a talaj háromfázisos rendszerében végbement változást a következő számokkal szemléltethetjük (szilárd, légnemű és cseppfolyós fázis aránya): művelés előtt — 58:18:24 = 100, művelés után — 46:34:20 = 100. Az aprítás a rögfrakciók arányát változtatja meg. 77
