Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások

aj szervesanyag-tartalmának megőrzését. A helyszínen hagyott s felaprított kukoricaszár kedvező hatású.

A tarló- és gyökérmaradványok mennyisége mellett minőségük is fontos. A kedvező C :N arányú pillangósok (C : N = 14,5—19,8:1) gyökérzetének felbomlása érthetően kedvezőbb, mint a C : N = 45,5 : 1 arányú kukoricáé vagy aC:N = 39,7 : 1 arányú gyökérzetű árpáé. A szerves maradvány rossz C : N aránya nitrogéntrágyázással javítható. A sok és jó minőségű szerves anyagot visszahagyó növények a legjobb elővetemények közé tartoznak.

Mindezek alapján jó talajvédő hatású növények az állandó gyepek, az évelő pillangósok és füves keverékeik, közepesek a gabonafélék, az őszi takarmánykeverékek, gyengék a sűrű állományú, de a talajt rövid ideig fedő növények, pl. a borsó, a csala- mádé, szudánifű, rossz talajvédök a kapásnövények.

A vetésforgók szerkesztése és a talajvédelmi vetésforgók

A vetésforgó növényeinek összetételét és arányét a termőhelynek és az üzemi, népgazdasági igényeknek megfelelően állapítjuk meg. Talajvédelem szükségessége esetén főleg ennek igényét tartjuk szem előtt.

A növények sorrendjét az előbbiek során ismertetett tulajdonságokat figyelembe véve állapítjuk meg. E tulajdonságok szerint alakul elővetemény-értékük, ami az utónövény elővetemény-igénye szerint változik. Az egyes növények előveteményük- től megkövetelik:

— a vetési idejüknek megfelelő, szükséges talaj-előkészítést lehetővé tevő betakarítási időt,

— a talaj megfelelő tápanyagállapotát,

— a gyommentességet, a kedvező fizikai talajállapotot.

Az egyes növények elővetemény-igénye és -értéke különböző. Elővetemény-értékük alapján Sipos G. szerint a növényeket a következő négy csoportba soroljuk:

— kitűnő elővetemények az évelő pillangós takarmánynövények és füvesherék;

— jó elővetemények az istállótrágyázott kapásnövények, az egynyári pillangós virágú takarmánynövények, az egynyári takarmánykeverékek, a hüvelyes növények, az olajos magvú és a rostnövények;

— kielégítő elővetemények az istállótrágyázatlan kapásnövények;

— rossz elővetemények a kalászos gabonák és az egynyári, nem pillangós, főleg pázsitfűféle takarmánynövények.

Ez a csoportosítás elsősorban leggyakoribb növényeink, az őszi gabonák igényeit tartja szem előtt. Más növények szempontjából nézve a csoportosítás módosul. Vannak olyan növények is, amelyek nem igényesek az előveteményre.

A vetésforgóba kiválasztott növények arányát és a területen kedvezően kialakítható szakaszok számát figyelembe véve állapítjuk meg a növényi sorrendet.

A szakaszok számának megállapításakor a növények tervezett arányából is kiindulhatunk. Ha az egyes növények aránya 25% körüli, akkor négyszakaszos vetésforgót alakíthatunk ki, 33% körüli arányuk esetén háromszakaszosat, 20% esetén ötszakaszosat, 16,5%, 14%, illetve 12,5% körüli arány esetén hat-, hét-, illetve nyolcszakaszos stb. lesz a vetésforgó.

Ha egy vagy két növény valamely felsorolt százalékos arány kétszeresét, háromszorosát teszi ki, akkor abból vagy azokból két vagy három szakaszunk lesz. Ha olyan növényeinek is vannak, amelyek nem képezhetnek a többi növényekhez hasonló szakaszt, akkor ezeket osztott szakaszban egyesítjük. A megállapított szakaszokból elsősorban a legfontosabb növények elővetemény-igényét szem előtt tartva alakítjuk ki a sorrendet. A másod- vagy rá vetéssel elhelyezett növények aránya a főnövények összesen 100%-os aránya felett van a vetésforgóban.

70