Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei - A víz károkozása
A művelési ágak és a talajvízszint összefüggését a 8. táblázat szemlélteti. A még megengedhető legkisebb talajvízmélységet természetesen a talaj fizikai félesége is befolyásolj a. Igen kötött, levegőtlen talaj okon a 8. táblázat adatainak másfélszerese vehető irányadónak. A tartósan magas talajvíz így a növénytermelést korlátozza. A szántóföldi növények talajvíztűrése változó. így a gabonafélék, egynyári takarmánynövények a vegetációs időszakban uralkodó, viszonylag magasabb (60—70 cm), a mélyebben gyökerező répafélék, évelő pillangósok csak mélyebb (70—90 cm) talajvízmélység esetében termelhetők sikeresen. Az ingadozó talajvíz kártételei A talajvíz-ingadozás megítélésében ismerni kell az ingadozás mértékét és gyakoriságát. A talajvíz-ingadozás általában ott okoz problémát, ahol a talajvíz csak viszonylag rövid ideig magas, de elég hosszú ahhoz, hogy a „lábvizet” elszenvedő növényzetet károsítsa. A gyakori lábvízkár arra ösztönöz, hogy a vetésszerkezetet, illetve a művelési ágat tartósan magas talajvíznek megfelelően válasszuk meg. Az időszakosan magas — ingadozó — talajvíz a már elvetett és sokszor a kifejlődött növényeket károsítja. A sekélyen gyökerező növények, pl. a gabonafélék, kevésbé érzékenyek a lábvízre, mint a mélyen gyökerező évelő pillangósok vagy gyümölcs- ültetvények. Ezért a növényzet megválasztásakor ismerni kell az ingadozás gyakorisági értékeit. A talajvíz-ingadozásnak két típusát szokták megkülönböztetni. — Az ingadozás eléri az évi 120— 200 cm-t, s a mély és magas vízállásszintek az éghajlati viszonyokhoz képest időben eltolódnak. A minimum január—februárban, a maximum július—augusztusban van. Mivel a maximum egybeesik a nyári nagy párolgással, ez a típus a szikesedésnek kedvez. — A 200 cm-nél nagyobb talaj vízszint-emelkedés esetében általában a téli hónapok szintcsökkenése csekély, s a következő évben a talajvízszint-emelkedés folyamatos. 8. táblázat. A művelési ágak és a talajvizszint összefüggése Művelési ág A talajvizszint még megengedhető legkisebb mélysége, cm Rét 30— 50 Legelő 50—100 Szántóföld 80—100 Gyümölcsös 200—300 Erdő 50—100 A lefolyástalan területek belvízkárai Teljesen sík, lefolyástalan terület a természetben nincsen. A közel sík területeken — az érdességi tényező miatt kialakuló felszíni tározódás következményeként — gyakorlatilag alig észlelhető vízmozgás, így jelentős vízmennyiségek halmozódnak fel mind a felszínen, mind a hozzá kapcsolódó talajrétegekben. Sík vidéken jelentős a folyóvizek által lerakott hordalékkúpok, -halmok mennyisége, amelyek lefolyástalan teknőket, kisebb-nagyobb medencéket fűznek le. A belvízkárokat mindenkor a három talajfázis egyensúlyának megbomlása okozza. A víz mozgásának hiánya következtében erőhatáskárok itt nincsenek. A belvízkárok mértékének tényezői és összefüggései A belvízkár mértéke elsődlegesen a belvíz területi kiterjedésétől és a vízborítás időtartamától függ. A kiterjedés és időtartam általában szorosan összefüggő tényezők. Tálszerű, zárt területen ugyanis a legmélyebb pontok kerülnek legelőször víz alá, s ugyanakkor itt 56
