Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Éghajlati adottságok

-Pat = potenciális evapotranszspiráció,

E-e — telítési hiány,

« = 1/273, t = hőmérséklet (°C).

Pozitív éghajlati vízmérlegről beszélünk, ha a vizsgált időszak csapadékmennyisége több mint a lehetséges evapotranszspiráció. Ha ez utóbbi a nagyobb, negatív a mérleg.

A vizsgált időszak lehet egy év, egy hónap vagy dekád, de lehet az öntözés szemszögéből mértékadó nyári vagy a belvízképződés szempontjából mértékadó őszi— téli—kora tavaszi időszak is.

Hazai viszonyok között pozitív éves éghajlati vízmérleg csak a nyugat-, délnyugatmagyarországi táj részeken fordul elő. Egy éven belül mindenhol előfordul pozitív és negatív vízmérlegű időszak. Melioráció nézőpontjából ezek egymáshoz viszonyított aránya és időtartama a feladatmeghatározó.

Az ország nagy részében a tél végi—kora tavaszi pozitív vízmérleg a belvízképződés irányában hat, ami a vízrendezési feladatokat helyezi előtérbe, majd ezt a nyári negatív éghajlati vízmérleg követi, ami az öntözést indokolja.

A hegy-, dombvidék meliorációs feladatait elsősorban a záporos időszak intenzitási és gyakorisági viszonyai határolják körül. A pozitív vízmérlegű időszak kártételeinek elhárítására csak a völgyekben van szükség.

Az üzemi vízrendezési feladatok mértékét általában a 10 éves gyakorisággal várható csapadéknagyságra célszerű alapozni. Ugyanakkor az öntözés szükségességét, illetve fontosságának mértékét az aszályos évek gyakorisága határozza meg.

44