Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Éghajlati adottságok
ebből következően a talaj vízkészlete a hő hatására abszolút és relatív értelemben (a növények igényéhez képest) is változik. A talaj fölmelegedésében napi és évi ingadozás figyelhető meg. A mélységgel a hőmérséklet nyáron általában csökken, de ugyanakkor késési tendencia is megfigyelhető, mivel a talajrétegek viszonylag lassan adják át egymásnak a hőt. Télen a hőmérséklet a mélységgel nő. A talajban lefelé haladva először a napi, majd az évi ingadozás zónájában egyre csökken a legkisebb és a legnagyobb hőmérséklet különbsége. Végül az ingadozás megszűnik, és állandó hőmérsékletű zónák következnek a geotermikus gradiensnek megfelelő értékkel. A talaj felső 50—60 cm-es rétegeinek hőmérséklet-változásaiból a víz fajhője alapján vissza lehet következtetni a nedvességtartalom változására is. A különböző talajművelési eljárások vízmegőrző hatása így jól értékelhető. A talajhőmérséklet alakulását a színén és a fedettségén kívül kiemelkedő módon befolyásolja a hótakaró. Szigetelő hatására a talaj hőmérséklete még nagy hidegekben is fagypont körül marad. A levegő A levegő párateltsége és ennek hatása a talaj vízkészletére A légtömegek a mindenkori hőmérsékletnek megfelelő vízmennyiséget képesek pára formájában kicsapódás nélkül hordozni. A hőmérséklettől függő max. páratartalom esetében beszélünk telített állapotról. A hőmérséklet csökkenésével az új, telített állapothoz tartozó érték feletti párameny- nyiségek kicsapódnak. A hőmérséklet növekedésével telítetlen állapot keletkezik. A mindenkori páratartalmat, adott hőmérsékleten, a telített állapot százalékában (relatív páratartalom) fejezzük ki. A talajfelület párolgása annál élénkebb, minél kisebb az érintkező levegő relatív páratartalma, vagyis minél nagyobb annak páraéhsége, telítetlenségi foka. Telített állapotban (ősszel-télen fordul elő) a talaj gyakorlatilag nem párolog. A párateltségi értékek ismeretére az éghajlati vízmérleg lehetséges evapotranszspirációs tagjának számításakor van szükség. A levegő mozgásának hatása a talajra A levegő mozgása a talaj felszínéhez közeledve csökkenő sebességű. A csökkenést a súrlódás okozza. Enyhe szellő esetében (a talaj felett 2—3 m-re mérve) a felszín felett levegőmozgás alig mutatható ki. A súrlódás nagysága a növényzettel együtt értett felszín érdességétől függ. A légmozgás iránya általában nem egyenes vonalú, hanem éppen a súrlódás miatt turbulens. A szél — ha az nem helyi (lokális) domborzati viszonyokból következik — távoli származási helyének éghajlatát hozza magával. A talajra ebből a szempontból hőmérséklete és páratartalma (párás, óceáni vagy száraz, kontinentális) van hatással. A szél sebessége a talajfelszín részecskéinek elmozdításában játszik szerepet. A levegő mozgásának hatása a talajnedvesség párolgására A tenyészidőben a levegő relatív páratartalma jóval 100% alatti értéket mutat. A talaj párolgása során mindig először a talajjal közvetlenül érintkező légrétegek páratartalma növekszik meg. Álló légtömegek esetében a talaj felett fokozatosan 42
