Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
A melioráció gazdaságossága - A vízkárosító hatás elleni védekezés vállalatgazdasági értékelése
Racionális földhasználat Az okszerű földhasználat a talajvédelem alappillére, és ebből következően a normális üzemvitelhez szükséges vállalati jövedelemtömeg alapfeltétele is. Ezért a rossz adottságú és kis jövedelmű vagy jövedelmezőtlen gazdaságokban a földhasználati módot felül kell vizsgálni, és szükségessége esetén a művelési ágat meg kell változtatni. Az okszerű földhasználati mód fogalomkörébe tartozik a művelési ágak megválasztásán kívül az egyes művelési ágakon belüli helyes vetésszerkezet kialakítása, így pl. ültetvényeken a megfelelő fajok és fajták aránya, mérete, szántóföldi termesztéskor az ésszerű vetésszerkezet, vetésváltás kialakítása stb. is. Ide tartoznak a meliorációval, öntözéssel, tábl ásít ássál, az úthálózat kialakításával kapcsolatos teendők is. Az ésszerű földhasználat csak megalapozott fejlesztési tervek alapján alakítható ki. A földhasználati terv elkészítése során alaposan mérlegelni kell: — a természeti adottságokat — talaj adottságokat — területrészenként, — figyelembe kell venni a gazdaság jelenlegi termelési irányát, és meghatározni e tekintetben a célt, — a gazdaság berendezkedését — álló- és forgóeszköz-állományát, szerkezetét, — az erőforrások jelenlegi helyzetét és a várható változás mértékét, — a munkaerőhelyzetet, összlétszámban és összetételben, — a gazdaság közgazdasági helyzetét. A terv elkészítésekor a népgazdasági terveket — elsősorban az állami támogatásokat és az árszerkezetet — is figyelembe kell venni. A MÉM távlati terveiben 1990-ig a földhasználati módot illetően a következő célkitűzések szerepelnek: Mint látható, a terv szerint jelentősen csökken a szántó, nő az erdő, és az összterület százalékához viszonyítva enyhén, abszolút értelemben azonban jelentősen nő a szőlő, a gyümölcs és a gyep területe is. Az erdőterület növelése elsősorban talaj- és környezetvédelmet, valamint szociális célokat szolgál, és csak másodsorban fatermelést. A gyepterületeken a fejlesztési cél elsődlegesen nem a terület bővítése, hanem a termelés intenzívebbé tétele és a talajvédelem. A szőlő- és gyümölcsterületek bővítése szektoronként eltérő. így pl. a tsz-ekben a gyümölcsterület 12,2%-os, a szőlőterület 8,5%-os bővítése szerepel, amelynek 44%-a új területeken lesz, a fennmaradó hányad a régi telepek rekonstrukcióját és korszerűsítését jelenti. A termelőszövetkezeti szektorban a gyepterület 6,3%-kal, az erdő 54,5%-kal, a művelésből kivett terület 7,7%-kal nő, és 6,8%-kal csökken a szántó a jelenlegi területhez viszonyítva. Az okszerű talaj használat feltételeit kívánja megteremteni a MÉM meliorációs célkitűzése is, mely szerint: vízrendezésre 675 000 ha, talajjavításra 945 000 ha, talajvédelemre 192 000 ha területen kerül sor. A vállalati földhasználati távlati terv elkészítése során gondolni kell az esetleges egyesülésekből adódó új helyzetre, és figyelembe kell venni a járási, megyei földhasználati és területfejlesztési terveket s az előirányzott támogatásokat is. Művelési ág változása: szántó 61,2%-ról 56,6%-ra, erdő 18,0%-ról 21,3%-ra, szőlő 1,3%-ról 1,5%-ra, gyümölcs 1,5%-ról 1,6%-ra, gyep 15,0%-ról 15,8%-ra.
