Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Éghajlati adottságok

nagyságú ülepedett anyagot szállítanak és raknak le. Az öntéstalajok kémhatása, illetve mészállapota a vízrendszer által szállított anyag minőségétől függően lehet karbonátos és karbonátmentes. A szabályozott folyók mentén vagy más — természe­tes — okból elmaradó elöntések lehetővé teszik a növényzet megtelepedését, s meg­indul a lassú humuszosodás. Későbbi újólagos elöntések a már kialakult humuszos szinteket eltemethetik. Az öntéstalajok értékét a frakciók nagysága, humusztartalma és vízgazdálkodása határozza meg. Vízrendezett, ármentesített körülmények között sokoldalúan haszno­sítható, termékeny talajok. Lejtős területek völgyi részén az általános denudáció és szedimentáció (ülepedés) hatására hordalékkúpok, hordalékkal feltöltött mélyedések keletkeznek. Ezek összetétele a hordalék szemcséinek nagyságától, a leülepedett szervesanyag-tarta- lomtól, a kémiai összetételtől függően igen tág határok között változik. A meliorá­ció során a feladat nem magát a hordalékkúpot érinti, hanem származási helyének a talajvédelmére irányul. Éghajlati adottságok Az éghajlat a tér egy meghatározott részében uralkodó időjárási rendszer. A lég­köri jelenségek és folyamatok sajátossága, idő- és térbeli változása döntő módon be­folyásolja a melioráció szükségességét, mértékét és módját. A csapadék A csapadék a melioráció nézőpontjából a legfontosabb éghajlati tényező. Nem ön­magában, hanem mindig a talajra gyakorolt hatásán keresztül vizsgáljuk. Megjelenési formája lehet folyékony és szilárd. Vizet a Földünket körülvevő leve­gő — a hőmérséklettől is függő mennyiségben — légnemű halmazállapotban (pára) mindig tartalmaz. Folyékony vagy szilárd formában való megjelenése (kicsapódása) mindig hőmérséklet-változással van összefüggésben. Megjelenési formája és mennyisége A légkörben levő pára a hőmérséklet csökkenése következtében felhőt vagy ködöt hoz létre, ami apró vízcseppek vagy jégszemek tömege. Ha ezek elérik azt a nagyságot, illetve tömeget, ami legyőzi a levegő ellenállását, lehullanak. A lehulló csapadék a felhő alatt uralkodó hőmérsékletnek megfelelően cseppfolyós vagy szilárd állapotban éri a talajt. Az eső, mint folyékony halmazállapotú víz, azonnal fizikai és kémiai változásokat okoz a talaj felső rétegeiben. Egyrészt beáztatja a feltalajt, oldja a talajban levő só­kat, kiszorítja a talaj pórusokból a levegőt, másrészt eróziós hatást gyakorol a felta­lajra. A szilárd halmazállapotú hó és jég a talajjal csak megolvadása után lép reakcióba. így fagyott állapotban olvadásig nagy mennyiségű csapadék tározódhat a talaj felületén. A légkör páratartalma cseppfolyós harmat vagy szilárd dér és zúzmara alakjában kicsapódik, ha a talajfelület vagy a kiemelkedő tárgyak a környező levegőnél na­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom