Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Éghajlati adottságok
nagyságú ülepedett anyagot szállítanak és raknak le. Az öntéstalajok kémhatása, illetve mészállapota a vízrendszer által szállított anyag minőségétől függően lehet karbonátos és karbonátmentes. A szabályozott folyók mentén vagy más — természetes — okból elmaradó elöntések lehetővé teszik a növényzet megtelepedését, s megindul a lassú humuszosodás. Későbbi újólagos elöntések a már kialakult humuszos szinteket eltemethetik. Az öntéstalajok értékét a frakciók nagysága, humusztartalma és vízgazdálkodása határozza meg. Vízrendezett, ármentesített körülmények között sokoldalúan hasznosítható, termékeny talajok. Lejtős területek völgyi részén az általános denudáció és szedimentáció (ülepedés) hatására hordalékkúpok, hordalékkal feltöltött mélyedések keletkeznek. Ezek összetétele a hordalék szemcséinek nagyságától, a leülepedett szervesanyag-tarta- lomtól, a kémiai összetételtől függően igen tág határok között változik. A melioráció során a feladat nem magát a hordalékkúpot érinti, hanem származási helyének a talajvédelmére irányul. Éghajlati adottságok Az éghajlat a tér egy meghatározott részében uralkodó időjárási rendszer. A légköri jelenségek és folyamatok sajátossága, idő- és térbeli változása döntő módon befolyásolja a melioráció szükségességét, mértékét és módját. A csapadék A csapadék a melioráció nézőpontjából a legfontosabb éghajlati tényező. Nem önmagában, hanem mindig a talajra gyakorolt hatásán keresztül vizsgáljuk. Megjelenési formája lehet folyékony és szilárd. Vizet a Földünket körülvevő levegő — a hőmérséklettől is függő mennyiségben — légnemű halmazállapotban (pára) mindig tartalmaz. Folyékony vagy szilárd formában való megjelenése (kicsapódása) mindig hőmérséklet-változással van összefüggésben. Megjelenési formája és mennyisége A légkörben levő pára a hőmérséklet csökkenése következtében felhőt vagy ködöt hoz létre, ami apró vízcseppek vagy jégszemek tömege. Ha ezek elérik azt a nagyságot, illetve tömeget, ami legyőzi a levegő ellenállását, lehullanak. A lehulló csapadék a felhő alatt uralkodó hőmérsékletnek megfelelően cseppfolyós vagy szilárd állapotban éri a talajt. Az eső, mint folyékony halmazállapotú víz, azonnal fizikai és kémiai változásokat okoz a talaj felső rétegeiben. Egyrészt beáztatja a feltalajt, oldja a talajban levő sókat, kiszorítja a talaj pórusokból a levegőt, másrészt eróziós hatást gyakorol a feltalajra. A szilárd halmazállapotú hó és jég a talajjal csak megolvadása után lép reakcióba. így fagyott állapotban olvadásig nagy mennyiségű csapadék tározódhat a talaj felületén. A légkör páratartalma cseppfolyós harmat vagy szilárd dér és zúzmara alakjában kicsapódik, ha a talajfelület vagy a kiemelkedő tárgyak a környező levegőnél na39
