Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A talajjavítási munkák szervezése, előkészítése
A homoktalajok javítása Hazánk szántóterületének mintegy 25%-a homokterület, mely három jellegzetes tájegységben található, a Duna—Tisza közén, a Nyírségben és Somogybán. E talajokra jellemző a nehéz művelhetőség, a rossz víz- és tápanyaggazdálkodás. Talajjavítási módjaik szerint két csoportra oszthatók. Kémhatás alapján: — savanyú, — meszes. Humusztartalom alapján: — 1% humusztartam alatti, — 1% humusztartam feletti. A homokjavítás — a savanyú homokon — kétirányú feladat: egyrészt a kémhatás megváltoztatása, másrészt a humuszban szegény homokok humusztartalmának növelése. Ebből kiindulva a meszes humuszos homokok javításra nem szorulnak, míg a savanyú humuszos homokok kémiai javításra szorulnak. A savanyú, humuszban szegény homoktalajokon mindkét feladat elvégzésére szükség van. Javításra besorolhatók még az 1%-nál alacsonyabb humusztartalmú, erősen erodált talajok is. A savanyú, humuszban szegény homoktalajokat meszes lápfölddel javítják, amely egyidejűleg a talaj kémhatását és szervesanyag-tartalmát is javítja. A javítóanyag a szabvány szerint lehet 30%-os szénsavas mész és 6%-os szerves anyag, illetve 16% CaC03 és 16% humuszt tartalmazó lápi mész vagy 10% szervesanyag-tartalmú lápföld. A javítóanyag megválasztását segíti az OMMI szakvéleménye és a közelben található javítóanyag. A javítás módja Savanyú homokon szükséges javítóanyagok: — 350—450 q/ha lápföld és- 25-35 q/ha CaC03. A Duna— Tisza közi futóhomokok túlnyomó többségben semleges, gyengén meszes humusz nélküli talajok. A javítás módja az Egerszegi-féle réteges javítás. Lényege, hogy egy vagy két rétegben (alsó réteg) 50—60 cm mélyen kolloiddús anyagot juttattunk 500—800 q/ha mennyiségben, amelyből legalább 170—200 q/ha istállótrágya. Ehhez adunk még 7—13 q/ha vegyes műtrágyát is. A szerves anyag és a műtrágya mennyisége a talaj humusztartalmának, tápanyagtőkéjének és a javítás utáni kultúra tápanyagigényének a függvénye. A nagy javítóanyag-szükséglet miatt a megvalósítás elsősorban olyan körzetekben lehetséges, ahol kitermelhető tőzeg vagy lápföld áll rendelkezésre. Egyébként a szállítási költségek túlságosan megdrágítják a javítást. A digózásos homokjavítás ott gazdaságos, ahol 1000 m-en belül a homokbuckák között van nagy szervesanyag-tartalmú, kolloiddús lápos réti föld. A szükséges mennyisége általában 250—500 ms/ha. A homokjavítás gépei: MTZ-típusú traktor -f- istállótrágya-szóró, Négykerékhajtású traktor, ERAKB 1 és E— 1514, illetve Weimar típusú rakodógépek. T— 100 M lánctalpas traktor és PPU— 50/A jelű mélyforgató eke. A meghatározó alapgép a T—100 M. Ennek teljesítményéhez kell igazítani a szállító-, illetve rakodógépek kapacitását. 366
