Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
gyázást minden esetben a lejtőre merőleges irányban végezzük. Legmegfelelőbb az RCW típusú gépek és az adapterrel felszerelhető IFA tehergépkocsik, részben fajlagos költségük, részben stabilitásuk és teljesítményük miatt. A lejtőkön egyre nagyobb jelentőségük van a repülőgépes és a helikopteres munkáknak, bár a táblaméretek és a tömbösítési viszonyok elterjedésüket korlátozzák. A növényvédelem Növényvédelem nélkül nem képzelhető el gazdaságos és biztonságos növénytermesztés. Bár a vegyszeres védekezés mértéke a lejtős területeken is fokozódik, a lejtős területek növényvédelmében, gyomirtásában a sík területekéhez viszonyítva ma még nagyobb szerepe van az agrotechnikai, biológiai, mechanikai és fizikai védekezésnek. Fontos, hogy ezekre a vegyszeres védekezéssel összhangban kerüljön sor. Az agrotechnikai védekezés lejtőkön kiemelten fontos talajvédelmi és költségmegtakarítási szempontból. Ide tartozik a talaj védő művelési módok helyes alkalmazása, a rezisztens fajták termesztése, az ésszerű vetésváltás. A mechanikai védekezésnek is nagy jelentősége van, azonban költséges, főként magasabb lejtőkön károsítja a kultúrnövényt, az optimális tőszám beállítását nehezíti. A szár- és a tarlóégetés a kórokozók elleni radikális védekezés, de nagy tömegű szervesanyag-veszteséggel jár. A szerves anyagban szegény lejtőkön e módszerekre általában ne kerüljön sor. A biológiai védekezés szerepét gazdaságaink lebecsülik, gyakorlatilag nem is foglalkoznak vele, pedig esetenként igen nagy jelentőségű lehet (pl. meredekebb lejtőkön, ahol a pillangósok aránya nagyobb és az erózió elleni védekezés igen fontos). A vegyszeres védekezés során talajvédelmi szempontból igen körültekintően kell döntenünk a gyomirtó szerek, ezen belül is elsősorban a kapások szuperszelektív és hosszabb ideig ható gyomirtó szereinek használatáról. Vegyszeres gyomirtás esetén ugyanis elmarad a talajlazító kapálás, és a sima, megülepedett talajfelszínt a csapadék könnyen eliszapolja, nagymértékű lehet az elfolyás, a talajpusztulás. Duck (1969) mérései szerint a vegyszerezett kukorica területén a talajelpusztulás 557 t/ha volt, a vegyszerezetlen területen pedig 174 t/ha. A burgonya, a cukorrépa, a napraforgó vegyszeres gyomirtása lényegesen kisebb veszéllyel jár (a közvetett károk elmaradása és a vetésváltás lehetősége miatt). A burgonya gyomflórája a vegyszerezés hatására megváltozott, elszaporodtak az egyszikű gyomok, ezért a kombinált vegyszerek alkalmazása ilyen helyeken indokolt. Pl. a KARTEX—M új vegyszer az egy- és kétszikű gyomokat irtja, s felhasználása gazdaságos. A vegyszerezett burgonyát az ültetéssel egy időben helyes töltögetni, ez a vírusok terjedését, a talajeróziót gátolja, és költségcsökkentő is. A vegyszerek megválasztása során a következőket vegyük figyelembe: — a több évre ható (nem egyéves) vegyszerek alkalmazása esetén vetésváltás nem lehetséges, s az ismétlődő eróziós kár több éves talaj védő munka eredményét teheti tönkre; — az erózió következtében a vegyszerek jelentős része lemosódik az alacsonyabb területekre, s az ott termesztett növényekben igen nagy károkat okozhat, sőt több évre lehetetlenné is teheti a vegyszerre érzékeny növények termesztését; a vízlevezetőkbe jutva a gazdaság távoli területein is okozhat növénytermelési, állategészségügyi és egyéb zavarokat; — nagyarányú lemosódás esetén a vegyszerezett terület gyomtalanítása sem lesz tökéletes, és a várt hozamok elmaradnak (ezért vegyszeresen gyomirtott kapások lehetőleg ne kerüljenek 5—9%-nál meredekebb lejtőkre, az alattuk elhelyezkedő növények az alkalmazott vegyszerre ne legyenek érzékenyek). A károk elkerülése céljából a mély- vagy réteglazítással és kapcsolódó agrotechni333
