Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Talajadottságok
a mikroaggregátumok keletkezését. Másrészt az elhalt gyökerek alapanyagot szolgáltatnak a humuszképződéshez. Minél sűrűbb, finomabb és nagyobb gyökértömegű a növény, annál nagyobb a talaj szerkezet kialakításában játszott szerepe. A talajszerkezet és a talajélet változása a víz hatására A talaj víztartalma a természetes vízkapacitás mértékéig elősegíti a talaj biológiai folyamatait, így kedvezően hat a talaj szerkezetre is. A száraz vagy vízzel maximálisan telített talajok, levegőgazdálkodásuk révén, ellentétesen hatnak a biológiai élet alakulására. A száraz, meleg körülmények között a talajban levő szerves anyag ásványoso- dása igen gyors, így alig van lehetőség a talaj jó szerkezetét meghatározó tartós humusz kialakítására. A vízzel teljesen telített talajpórusokban gyakorlatilag nincs levegőcsere, így az anaerob lebomlási folyamatok kerülnek túlsúlyba. Ennek során viszonylag sok tartós humusz keletkezik, de hiányzanak a mikroaggregátumok, amelyekből a tartós morzsák kialakulhatnának. így tömött, sötét színű, sok lebomlatlan szerves anyagot is tartalmazó talajok keletkeznek. A talajszerkezet és a talajúiét változása az emberi beavatkozás hatására Az ember gazdálkodó tevékenységével beleavatkozik és változtatja a talajélet és a szerkezetes talajok kialakulásának feltételeit. A legjobb talaj szerkezet s az ezt létrehozó kiegyensúlyozott talajélet a mésszel jól ellátott talajokon, gyepes ősnövényzet alatt alakul ki. Az emberi beavatkozás — a gyep feltörése — során a talajok egyrészt több levegőhöz jutnak, másrészt megszakad a folyamatos tömeges gyökérutánpótlás. Mindkettő a jó szerkezetet kialakító humusz fogyása, pusztulása irányában hat. A rosszabb szerkezetű talaj kevesebb vizet képes elnyelni és megőrizni, ami a talajélet csökkenésén keresztül további szerkezetromlást okoz. A folyamat láncreakciószerű. Lejtős területen az erdei növényzet alatt kialakult talajhumusz az erdő letárolása és a talaj művelésbe vétele során még gyorsabban lepusztul, mint a síkvidéki gyepek alatt kialakult talajokon. Egyrészt azért, mert az erdők hatására kialakult humusz az általában mészszegény, kilúgozott talajon kevésbé tartós szerkezetet alakít ki, másrészt a lejtőn elfolyó víz energiája fizikailag is segíti a lepusztulást. A talajok szerkezetére kedvezőtlen hatású a gyakori porosító és szárító hatású talaj művelés, az egyoldalúan egynyári növényekkel folytatott növénytermesztés. A művelés során mechanikailag elrombolt morzsák — az újraképződéshez szükséges biológiai feltételek elvesztése miatt — regenerálódásra már nem képesek. Hiányzik hozzá a helyben maradó gyökérzet fizikai és — mint tápanyag — biológiai hatása, amely a morzsakezdeményeket először összepréseli, majd a szerves anyagok lebomlása révén keletkező ragasztóanyagokkal szilárdan összetapasztja. A talajforgatás során a gyökérzet eredeti helyzetéből elmozdul, megszűnnek az elhalt gyökerek nyomán kialakulható természetes vízvezető csatornácskák. Ezzel szemben minden olyan emberi beavatkozás, amely elősegíti a talajok helyben maradását, tápanyag- és szervesanyag-utánpótlását, kiegyensúlyozott víz- és levegőgazdálkodást tesz lehetővé, kedvező hatású a talajéletre, és ezen keresztül a talaj szerkezetet javítja. Az eróziót csökkentő agrotechnikai és műszaki beavatkozások elősegítik a talaj szerves anyagának, s így szerkezetképző alkotóinak helyben maradását, halmozódásának fizikai feltételét. A sok szerves anyagot szolgáltató évelő növények termesztése, a szervestrágyázás, a talajkímélő művelés a talajélet serkentésén keresztül szerkezet- javító hatású. 3* 35
