Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Nádosy István: A meliorációs munkák tervezése - Géczy Károly: Meliorációs modellek
Meliorációs modellek Az egyes tájakon szükséges meliorációs feladatok számbavétele, az egyszeri ráfordítások vagy a meliorációval kapcsolatos összes költségek meghatározása, funkciók szerinti elkülönítése, a gazdaságossági számításokból kitűnő alapösszefüggések vizsgálata modellek kialakításával történhet. A modellek információt adnak arról is, hogy a különböző tájaknak milyen eltérőek a természeti adottságaik. A célok különbözőségéből az is világossá válhat, hogy az eltérő talajhasználat miként változtatja meg a melioráció mértékét, jellegét. A modellek legegyszerűbb formája a költségmodell. A gazdaságossági számítások csak abban az esetben végezhetők el megnyugtató módon, ha azon ágazatok teljes körű gazdaságossági vizsgálatát tűzzük ki feladatul, amelyek érdekét a melioráció szolgálja. Tehát a költségmodell csupán alapot szolgáltat a gazdaságossági számításokhoz. A modellek felépítésének módszere A modellvizsgálatok során, a természeti adottságok tételes számbavételével egyrészt meghatározzuk azokat a tájakat vagy térségeket, amelyek azonosak vagy megközelítően azonos talaj-, domborzati, éghajlati stb. adottságúak. Megállapítjuk a terület jelenlegi hasznosítását művelési ágak szerint. Ezt követően a térségben megvalósított létesítmények, valamint az elkészült kiviteli tervek adatainak felhasználásával meghatároztuk a modell területén jelentkező meliorációs feladatokat. Összevont műveleti csoportosításban kimutattuk az egyszeri ráfordítás (beruházás) költségeit a közvetlenül érintett területre vonatkoztatott fajlagos értékben és a teljes modell egységnyi területére vonatkoztatva is. Hasonló módon jártunk el egyes termelési célkitűzések megalapozását szolgáló melioráció modelljének megszerkesztésekor is. Ezekből az elvégzett modellvizsgálatokból néhány bemutatása eligazít a modellezés célkitűzéseiben meghatározott feladatok között. Figyelembe véve az árak változását, a közölt számok egyrészt a nagyságrendek, másrészt az arányok tekintetében időt állóak. Erdőtalajok meliorációs modelljei Az ország különböző területéről most önkényesen kiválasztunk három térséget, amelyek mindegyike zömében erdőtalaj. Domborzati és éghajlati adottságaik azonban jelentősen eltérnek egymástól. Ezek a) észak-magyarországi hegyvidék (560 000 ha), b) őrségi tájegység (230 000 ha), c) Zselicség (55 000 ha). Az egyes térségek főbb jellemzői a) Az észak-magyarországi hegy- és dombvidék modelljének 41,7%-át agyagbemosó- dásos barna erdőtalaj borítja. Számottevő a csernozjom barna erdőtalaj részaránya (27,3%), valamint a Raman-féle barnaföld, amelynek hányada 23,1%. A terület felszíne változatos. Helyenként meredek lejtőjű hegyes vidék, átszabdalt felszínnel. Más helyeken hosszasan elnyúló gerincvonalak, majd egyenletes lefutású lejtők a jellemzőek. Az átlagos évi csapadék 650— 700 mm között alakul. A talajok termékenysége melioráció nélkül csekély. 306
