Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Nádosy István: A meliorációs munkák tervezése - Meliorációs tevékenységek tervezése és irányítása operációkutatási módszerekkel
A meliorált területek optimális hasznosítása Bélák (1966) szerint „a mezőgazdaság által művelt, de gyengébb termőképességű (pangóvizes, rossz vízgazdálkodású, erodált, szélsőséges stb.) talajok javítása társadalmi szükségszerűség és feladat. Fokozottabban ügyelni kell azonban a talajjavítás és öntözés gazdaságosságának kérdésére, és a költséges beavatkozást csak ott eszközölni, ahol annak társadalmi megtérülése valóban várható”. Minthogy a meliorációs beavatkozások általában rendkívül költségesek, célszerű a meliorált területek optimális hasznosítására törekedni. Bélák említett tanulmányában az okszerű talaj hasznosítást elsősorban a termelés szerkezetével, arányaival hozza kapcsolatba. A termelés szerkezetének, ill. a mezőgazdasági vállalatok középtávú fejlesztési tervének optimalizálására szolgáló módszerek között az utóbbi időben előkelő helyet foglal el a lineáris programozás. Hazánkban e területen többek között Tóth (1973), Csáki (1969) és Csete— Megyeri— Mészáros (1974) értek el jelentős eredményeket. Modell lineáris programozással. A továbbiakban egy, a termőföld optimális hasznosítását célzó, lineáris programozásra alapozott vállalatfejlesztési modellt mutatunk be, figyelmünket elsősorban a talaj termőképességében beállott változások, illetve a komplex melioráció összetett üzemi hatásának vizsgálatára összpontosítva. Modellünk felépítésében a Tóth (1973) által kidolgozott célrealisztikus lineáris programozási modellre támaszkodunk. E modell megkülönböztető ismérve az egyéb lineáris programozási modellekhez képest az, hogy elkülönített módon kezeli az állóeszközök proporcionális és fix költségeit. Ennek jelentőségére a meliorált területekkel kapcsolatban a modell ismertetése során külön kitérünk. Első feladatunk a modell változóinak definiálása. Jelentse Xj a y'-edik termelési változó b-adik talajtípusra vonatkozó terjedelmét, xkm pedig a y'-edik termelési változó b-adik meliorált talajtípusra vonatkozó terjedelmét. Feltételezve, hogy a gazdaságban z-féle talajtípus van, a területre vonatkozó korlátozó feltételek a következő formában fogalmazhatók meg: £ i + I t iT< - £ j=i fe=i j=i fe=i ft=i £ Fkm = fe=i 0 £ Fkn + £ Fhm = £ Fk, ahol fe=l ft=i h=i /* = a y'-edik változó fajlagos területigénye a /;-adik típusú talaj iránt, /*“ = a y'-edik változó fajlagos területigénye a b-adik típusú meliorált talaj iránt, Fkn = a fc-adik típusú talaj nem meliorált területét kifejező változó, Fkm — a fc-adik típusú talaj meliorált területét kifejező változó, Fk = a b-adik talajtípusból a gazdaságban rendelkezésre álló terület, Z £ Fk = a gazdaság összterülete. ft=i A tervezés során az egyes tevékenységekre talajtípusonként — és ezen belül meliorált, ill. nem meliorált területre — különböző termelési technológiákat kell kidolgozni. A melioráció hatását tehát a technológiák segítségével vesszük figyelembe. A technológiák tervezése során lehetővé válik a melioráció ráfordításokra és hozamokra gyakorolt hatásának figyelembevétele is. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel egy alapvető nehézség. A többlethozamokra többé-kevésbé kimunkált adatok állnak rendelkezésre, viszont a komplex melioráció hatására a szállítási körülményekben, 299
