Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
engedhető elöntés ideje a tűrési idővel fejezhető ki. A tűrési idő (t) a tenyészidőben változik, ősztől kora tavaszig 1 — 2 hét, nyáron 1—2 nap lehet. A terepen és a csatornában mozgó víznek időre van szüksége a lefolyáshoz. A lefo- lyási idő (r) két részből tevődik össze. Az első az az időtartam, amíg a víz a terepen mozog, ez az eséstől függ (alföldi sík terepen a sebesség 1 cm/s). A másik időtartam az, amíg a csatornában mozog a befogadóig (ez a sebesség pedig 20—30 cm/s-nak vehető). Ha a fajlagos lefolyás más ismertetett képletének használatánál kikötjük, hogy a csapadék időtartama (T) nagyobb, mint a lefolyási idő és a tűrési idő összege, akkor a képlet így alakul q, = aT~m = a(r+t)~m. A különböző tűrési idő és lefolyási idő figyelembevételével a fajlagos lefolyás grafikusan is meghatározható. A talajvízből származó felszíni víz (qt) meghatározása. A talajvízből származó lefolyás helyszíni megfigyelésből becsléssel állapítható meg. A falcadóvízből származó fajlagos lefolyás meghatározása. Tapasztalatok útján meghatározott összefüggés szerint, az átszivárgó víz K-H-L , , q, = —-------, ahol F q, = a fajlagos lefolyás (l/s-km2), K = a talaj áteresztőképessége (l/s-km2), H — a szivárgást kiváltó vízszint feletti árvízszint-magasság (m), L = az árvédelmi töltés hossza (km), F = a vízgyűjtő terület nagysága (km2). Az árvízből származó fajlagos lefolyás meghatározása. Ez az eset leginkább a töltés nélküli kisebb vízfolyásoknál fordul elő. A levezető csatornahálózat. A levezetőhálózat részei a főcsatornák, mellékcsatornák és a gyűjtőcsatornák (táblacsatornák, levezetőcsatornák). A főcsatorna a hálózat legmagasabb rendű csatornája. Feladata a mellékcsatornák által szállított víznek a befogadóba vezetése, a főcsatorna nagy területek vizét szállítja. A főcsatornát a terület legmélyebb részein, esetleg meglevő erek nyomán kell vezetni. Ha a mély vonulatok nagyon kanyargósak, tervezzünk átvágásokat, és ezzel rövidítsük le a víz levonulásának útját. A vonalvezetésben a beruházási költségek döntőek. Nagyobb méretek esetén a töréspontokat ívben kell kiképezni. Ha a vízgyűjtő területet a befogadótól magas rész választja el, a főcsatornát úgy kell vezetni, hogy minél kisebb földmunkával járjon. A mellékcsatornák a főcsatornába torkollanak. Feladatuk a vízgyűjtő terület egyes részeiről a felszíni vizek főcsatornába vezetése. Az érintett területrészek mély vonulatain haladnak. A gyűjtőcsatornák (táblacsatornák, levezetőcsatornák), a mellékcsatornákba torkollanak. Feladatuk a kisebb területi egységek, táblák felszíni vizének a mellékcsatornába való vezetése. Az érintett területi egységek mélyebb részein haladnak. Ezeket az üzemi vízrendezés keretében alakítják ki. Az említett csatornahálózat elemeit szükség esetén kiegészítik az övcsatornák, amelyek a külvizet közvetlenül a befogadóba vezetik és az összekötő csatornák, az egyes csatornaszakaszok időnkénti tehermentesítésére. A csatornák helyszínrajzi vonalvezetése. Legkedvezőbb az olyan hálózatkialakítás, amelyben a csatornák derékszögben találkoznak, illetve párhuzamosan haladnak, így a nagyüzemi művelési egységek kialakítását nem akadályozzák. 216
