Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
A sík vidéki vízgyűjtő területek vízrendezése A sík vidéki vízgyűjtő területek vízrendezésének elsődleges feladata a káros felszíni vizeknek a befogadóba vezetése. Ebből a célból olyan csatornahálózat és hozzá kapcsolódó műtárgyak szükségesek, amelyek a vízháztartási vizsgálat alapján megállapított vízmennyiséget egy adott idő alatt levezetik a területről. A műszaki létesítmények tervezése és építése kapcsolódhat már meglevő létesítményekhez vagy jelenthet új létesítményeket. A belvízrendszerek vízrendezési létesítményeihez és azok üzemeltetéséhez szorosan kapcsolódnak a mezőgazdasági üzemek vízrendezési létesítményei, illetve azok működése. A mezőgazdasági üzem elsődleges érdeke, hogy a termelésnek megfelelő legyen a vízrendezés, a természetes csapadékkal jól gazdálkodjék, és csak azt a vizet vezesse le a területről, ami fölösleges, illetve kárt okoz. A vízrendezéskor az előmunkálatok során vizsgálni kell a vízgyűjtő területek víz- háztartását, a fölös vízkészletek okozta károsodás mértékét, fel kell tárni azokat az összefüggéseket, amelyek meghatározzák a vízrendezés célját és mértékét. Ezek után következik a tervezés, majd az építés és végül az üzemeltetés. A vízrendezés tervezése A vízrendezés tervezéséhez a következő műveletek elvégzése szükséges: — a befogadó megválasztása, — a gravitációs és a szivattyús vizek elkülönítése, — a lefolyó vízhozam meghatározása, — a levezető csatornahálózat tervezése, — a víztározó rendszer tervezése, — a műtárgyak tervezése. A befogadó megválasztása. Ki kell jelölni azt a befogadót vagy befogadókat, amely(ek)be a felszíni vizet bevezetjük és amely(ek) a levezetőhálózat vonalvezetése szempontjából a legkedvezőbb(ek). Befogadó lehet természetes vagy mesterséges vízfolyás vagy állóvíz. Előnyben kell részesíteni azt, amelybe a víz gravitációsan bevezethető, szivattyúzással csak akkor tervezzünk, ha nincs más megoldás. A befogadó megválasztásakor törekedni kell arra, hogy: — a víz minél rövidebb úton jusson a befogadóba, — egy befogadóba sok bevezetés ne legyen, — ha lehetséges, akkor a különböző nagyságú vízhozamokat más-más befogadóba vezessük, — a bevezetés gravitációs legyen. A gravitációs és a szivattyús vizek elkülönítése. A vízgyűjtő terület tagoltsága miatt vannak mélyebb és magasabb területek. Ha a magasabb területrészek vizei gravitációsan, a mélyebb részek viszont csak szivattyúzással juttathatók a befogadóba, akkor ezeket különítsük el, és a magas területek vizét a két terület határán húzódó övcsatornával felfogva külön vezessük a befogadóba. Előfordulhat olyan eset is, hogy a befogadó természetes vízfolyásba árvízmentes időszakban gravitációsan, árvíz idején pedig szivattyúzással vezethető be a víz. Ez esetben a torkolatot ennek figyelembevételével kell megtervezni. A befogadó vízhozamának meghatározása. A csatornahálózat szükséges nagysága a mértékadó fajlagos vízhozammal jellemezhető. Az adott csatornaszelvényhez tartozó vízgyűjtő terület egységéről időegység alatt levezetendő vízhozamot jelenti, értékét 1/sdia vagy l/s-krn2-ben adjuk meg. 14* 211
