Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
a) b) c) 48. ábra Rőzseborítás aj kész rőzseborítás, b) kolbászkötő állvány, c) állvány rögzítése hoz csatlakozó rézsűk csaknem minden esetben időt álló burkolati anyagok és módok alkalmazását teszi szükségessé. A vízfolyásmedrek, vízmosások vagy vízmosáskötő művek burkolatai általában védő rendeltetésűek. Az ilyen célú, állandó jellegű tartós burkolattal szemben a legfontosabb követelmény, hogy a talajvíz és a lefolyó víz között kölcsönhatás legyen, más szóval a talajvíztől a meder felé és fordított irányban a víz áramlása akadálytalanul mehessen végbe. A burkolattal szembeni követelmények: — fagyállóság, — térfogat-állandóság, — idomulóképesség, — növényekkel szembeni ellenállás. A burkolatot a vízfolyás esése irányában felülről lefelé haladóan kell építeni. A burkolat lehet — közönséges kőburkolat, — ékelt kőburkolat, — idomított kőburkolat, — vagdalt kőburkolat, — beton nagylapburkolat, — beton kislapburkolat, — beton kockaburkolat, — helyszínen készített vasbeton burkolat, — előre gyártott vasbeton burkolat, — téglaburkolat, — talaj burkolat. A legtartósabbak és legállékonyabbak a kőburkolatok. Utánuk következnek a betonburkolatok. A kő- és a betonburkolatot sorrendben a téglaburkolatok követik, a vasbeton burkolatok azonban kevéssé váltak be. A tartós burkolatok a faggyal szemben rendkívül érzékenyek. A közönséges kőburkolat megmunkálatlan kövekből készül. A köveket lehetőleg szorosan, válogatva illesztik egymás mellé, hogy a burkolat sík felületű legyen (49. ábra). 207
