Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
tosak a fenékgátak, az ennél magasabbak már hordalékfogó gátak. A gátak általában terméskőből vagy kőbetonból készülnek. A faltestben különböző magasságokban néhány szivárgónyílást kell hagyni (42. ábra). Surrantok Ha a burkolt mederszakaszok közötti szintkülönbség viszonylag nagy, s fenéklépcsőt képezve túl nagy bevágás-, valamint fenéklépcsőméretek adódnak, gazdaságosabb a surrantó építése. A surrantó hidraulikailag tulajdonképpen lejtős fenéklépcső, s csupán a méretekben és a szerkezeti megoldásban van különbség közöttük. A surrantó lejtését a helyi körülmények szabják meg. Fő részei a vályú és a vízcsendesítő párna. A vályút úgy kell méretezni, hogy a maximális vízhozamot is biztonságosan levezesse (43. ábra). A lejtőben levő vályú előtt 4—6 m hosszú, fokozatosan szűkülő átmeneti részt kell kiképezni, nehogy az érkező víz már a vályú előtt áramlásból rohanó vízmozgásba menjen át. Gondoskodni kell, hogy a víz a surrantó végénél alámosást ne okozzon, ezért felül is, oldalt is lezárófalakat kell építeni. A surrantó alsó végén van a kiszélesedő, legalább 4— 6 m hosszú, a vízmosás- vagy a vízfolyásmeder fenékszintjébe 0,5— 1,0 mélyen beágyazott vízpárna. Alakja lehet kör vagy négyszög alaprajzú. Burkolatok A burkolás célja a vízmosásfenék, a vízmosásoldalak, a patakfenék és -rézsűk talajlesodrásának megakadályozása. A talaj fizikai, illetve mechanikai tulajdonságai mellett, a víz mélységétől és sebességétől függően, különböző anyagú burkolatokat szokás készíteni. 204 42. ábra. Hordalékfogó gát
