Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
38. ábra. Egyszerű rőzsegát függőlegesen vert karókból áll, amelyeket fűz- vagy égerrőzsével fonnak át. A karók hosszúsága a talaj minőségétől függ. Anyaguk tölgy- vagy akácfa. A fűzkarók előnye, hogy maguk is kihajtanak, hátrányuk, hogy puhák és leveréskor hasadnak. A karókat kötött talajban 20—30, lazább talajban 50—60 cm-re kell a fenékbe verni. A gátkorona alakja felülről homorú ívet mutasson (38. ábra). A fonás mögötti részt földdel fel kell tölteni. Ez a feliszapolódást elősegíti, és a rőzseanyag gyors kiszáradását hátráltatja. A fenékgátak között csemeték ültetése vagy fűzvessző dugványozása célszerű. Kettős rőzsegát. 50 cm-nél magasabb gát létesítésénél kettős rőzsegát építése indokolt. A kettős rőzsegát egymástól 50—80 cm távolságban levő két karózott rőzse- fonásból áll, a fonások közét pedig föld tölti ki. A leverendő karók átmérője 8—10 cm, a távolságuk egymástól 50—60 cm. A két fonás közül az alsó 10—15 cm-rel alacsonyabb a felsőnél. Az alsó és a felső sor karóit vashuzallal kötik össze. Gyakran a két karósor közé rőzsekolbászt helyeznek. Egyébként az egyszerű gáttal azonos módon készítik (39. ábra). Sodronyfonatú gátak. Ahol a vízmosás talaja kavicsos, szóba jöhet — mint kombinált anyagú mű — a kaviccsal töltött sodronyfonatú fenékgát. Ilyen gát 0,80—1,0 m magasságig építhető. Ügy készül, hogy a 15— 20 cm mély, 1,0 m szélességű árokba, a kavics39. ábra. Kettős rőzsegát 202
