Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
vagy a lejtó derekán, sőt a felső harmadban is, ha a csapadékvíz összegyülemlé- sóre a dombtetőn lehetőség van. Ha a víz erek vagy sáv alakjában gyülekezik össze a felszín alatt, a víz egy helyen bukkan fel a felszínen. Egy-egy domboldalon a fakadóvizes területek a szintvonalak mentén egymás mellett vagy ettől eltérő rendszerben is keletkezhetnek, ha a vízzáró réteg fekvése nem vízszintesen metszi a felszínt. A kedvezőtlen hatást egyrészt a közvetlen környezet elmocsarasodása, másrészt a lejtőn lefolyó, szivárgó víz okozza. Mindez akadályozza a táblák egységes művelését amellett, hogy az elmocsarasodott foltokat szántóföldi művelésben nem is lehet hasznosítani. A fakadó vizes területek megjavításának első feladata a vízkibúvások feltárása. Meg kell keresni a vizet szállító rétegek és erek pontos helyét, és meg kell állapítani hozzávetőleges vízhozamukat. Ennek ismeretében el kell dönteni, hogy a fakadóvizet forrásfoglalással (vízér esetén) vagy talaj csövezéssel lehet-e kedvezőbben megszüntetni. Forrásfoglalás. Célja a felszínre törő talajvíz összegyűjtése és ezzel a vízadó réteg megcsapolása. Ennek során kővel vagy lyukacsos betonnal kibélelt aknát mélyesz- tünk a talajba a vízzáró rétegig, vagy galériát építünk, amely összegyűjti a szivárgó vizet. Ennek a víznek a völgybe vezetését a felszín alá fektetett, szabad vízfolyásba torkolló talajcsővel oldjuk meg. így a táblát megvédjük a szivárgó vizektől és a talajművelést a túl nedves, pépes talaj már nem akadályozza. A forrást úgy képezzük ki, hogy a földeken dolgozóknak pihenőül szolgáljon, ezért fát telepítünk mellé és padot, valamint tűzrakó helyet készítünk. Ha forrásfoglalással a szivárgó víz nem gyűjthető össze, akkor az átáztatott területet vagy nyílt árokkal csapoljuk le, vagy talaj csövezéssel távolítjuk el a rétegfőnél kibukkanó vizeket (48. táblázat). Lecsapolás nyílt árokkal. Ebben az esetben a rétegkibukkanás hosszában húzunk nyílt árkot úgy, hogy a vizet összegyűjtse, de ugyanakkor a szintvonalas talaj- művelést a legkevésbé akadályozza. A majdnem vízszintes árokban összegyűlt vizet a lejtőről olyan mélyre fektetett felszín alatti talaj csőben vagy betoncsőben vezetjük le, ami a talajművelést nem akadályozza. Kedvezőbb a helyzet, ha a fakadóvizet legyezőszerűen elhelyezett talajcsőhálózattal össze tudjuk gyűjteni és egy nagyobb csőben a befogadóba vezetni. A fakadóvizes terület agrotechnikája. Kedvező vízelvezetés esetén nem különbözik a más lejtős táblák művelésétől. Arra azonban figyelemmel kell lennünk, hogy csapadékos vidékeken nem szabad arra törekedni, hogy a lehullott csapadék teljes egészében a talajba szivárogjon. Ilyen esetben a lejtős területek talajvédelmének tervezésekor gondoskodni kell a fölös 48. táblázat. A szívócsövek távolsága Oroszlány I., 1963 szerint Talajnem A leisza- polható rész (d = 0,02 mm) súlyszázaléka Szívócsövek távolsága (m), ha felszín alatti mélysége a cső 0,80 1,00 1,20 1,30 1,40 m Kötött agyag 75 6,20 6,60 7,00 7,25 7,45 7,90 8,55 9,10 9,40 9,70 Közönséges agyag 60—75 9,10 10,00 10,75 11,10 11,55 Kötött vályog 50—60 10,20 11,25 12,25 12,75 13,25 Vályog 40—50 11,70 13,10 14,50 15,10 15,95 Homokos vályog 25—40 11,45 16,00 19,30 20,55 21,90 Vályogos homok 10—25 18,00 22,00 26,00 28,00 30,00 Homok 0—10 20,80 24,50 — — — 184
