Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások

Mechanikai talajjavítás Ide soroljuk mindazokat az eljárásokat, amelyek fizikai beavatkozások hatására a talajok termékenységében maradandó és kedvező változást idéznek elő. Ez a meg­határozás egyben lehetőséget ad a talajművelés és a fizikai vagy mechanikai talaj- javítás elhatárolására is. A mechanikai talajjavítás célja általában valamely fizikai talajhiba megjavítása, ezen belül is elsősorban a kedvezőtlen víz- és levegőgazdálkodás korrekciója. Hiba lenne azonban a hatások sematikus leegyszerűsítése, mert a fizikai hatás következtében sok esetben jelentős kémiai és biológiai változások is bekövetkeznek a talajban. Elég, ha csak — a mélyforgatás eredményeként — a szolonyecek B-szint- jének felszínre kerülésére utalunk, aminek következményeként a talaj megjavulhat, ha a felhozott réteg gipszet tartalmaz, termékenysége viszont romolhat, ha a B-szint anyaga sós vagy erősen szikes. Ezek a hatások pedig elsősorban a talaj kémiai vál­tozására vezethetők vissza. Talajlazítás A fizikai talajhibák kiküszöbölésének egyik leggyakoribb eljárása a talajlazítás. Talajlazítóval való talajjavításról akkor szólhatunk, ha a lazítás mélysége meg­haladja a 40 cm-t. A száraz talajon végzett talajlazítás egyrészt függőleges hasítékot nyit a talaj testében, másrészt a talaj megemelésével és fölfelé irányuló erők hatá­sára a tömődött talajt széttöri, szétrázza. Fokozható ez a hatás, ha a talajlazító vibráló mozgást is végez. A talajlazítás hatásaként megnő a talaj porozitása, javul víznyelése és levegő- zöttsége. Ezért előnyös minden olyan talajon, amelynek termékenysége ez úton javítható. Elsősorban agyagos, tömött réti és erdőtalajokon vált ki kedvező hatást, de legalább ilyen előnyös lehet agyagos szikeseken is. Nem várható javító hatás azokon a talajokon, amelyek vízgazdálkodása már eredendően kedvező, így a csernozjomokon vagy a humuszos barnaföldeken. Újabb kutatások eredményeképpen, Hepp megállapítása szerint, homokon sem vezet termés­növekedéshez. A talaj lazítok a lazítótest kialakításától függően különbözőek. A függőleges kése­ken kialakított szárnyak vízszinteshez mért szöge, valamint a szárnyak alakja egya­ránt befolyásolja a repesztő hatást, de megszabja azt is, hogy milyen talajon hasz­nálhatók a legeredményesebben. A talaj tulajdonságaitól függően a lazító testek egymástól való távolsága is változó. A lazítás időpontját elsősorban a talaj nedvességállapota befolyásolja. Minél szá­razabb a talaj, annál jobban érvényesül a repesztő hatás. A talajlazítás tartamhatása általában 4— 5 évre tehető. Meghosszabbítható azáltal, hogy a hasítékba porózus anyagot helyezünk, mely a hasíték beduzzadását, záró­dását és így a hatás csökkenését megakadályozza. Ilyen töltőanyagként használható habosított műanyag vagy más elég szilárd és porózus anyag, mely szemcsézettsége folytán alkalmas arra, hogy a talajlazító kése mögött gravitációs, mechanikus vagy pneumatikus úton a talajba juttatható legyen. A talajlazító különleges funkciója lehet a talaj szelvényben található mészkőpad vagy erős konkréciós szint feltörése, így a növények gyökerei a talaj mélyebb szintjeibe is behatolhatnak, és így a talaj teljes vízkészletét, valamint tápanyagkészletét hasznosítani tudják. A talajlazítás végezhető önmagában is, de többnyire valamely meliorációs rend­szer keretébe illesztjük, így a talajvédelem vagy a szikjavítás, esetleg a pangóvizes barna erdőtalajok kémiai javítása és vízrendezése során. 180

Next

/
Oldalképek
Tartalom