Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
Különbséget kell tennünk a meszes és a mésztelen, vagyis a karbonátos és nem karbonátos homokok közt a tekintetben, hogy míg a karbonátos homokon a szerves és a szervetlen kolloidokat tartalmazó javítóanyagok közül előnyben kell részesíteni azokat, amelyek szénsavas meszet nem tartalmaznak, nem karbonátos homokon pedig a meszes javítóanyagokat. A műtrágyákkal és istállótrágyával való kiegészítés a földes kopároknál közöltek szerint történik. A homoktalajok kolloidokkal való dúsításának hatása. A humusz nélküli vagy igen kevés humuszt tartalmazó homokban mesterséges talaj szelvény kialakítása a cél, azért, hogy annak tápanyag- és vízgazdálkodása megjavuljon. Míg a futóhomok T-értéke 5 mg. e. é./lOO g-nál nem nagyobb, a javított talaj átlagban eléri a 10-et. Ha a futóhomok 10 tf% vizet képes visszatartani, a javított talaj ennek kétszeresét. Jelentős hatásuk van a talajban elkevert kolloidoknak a tápanyagok megkötésére is, mert a futóhomokból a bejuttatott műtrágyák kimosódnak, a javított talaj azonban a tápanyagokat a gyökérzónában visszatartja. Nem elhanyagolható az a hatás sem, amelyet a tápanyagok, valamint a vizet tartó kolloidok mélységi elhelyezése gyakorol a gyökérzet fejlődésére. A mélyebb rétegekben kedvezővé tett feltételek hatására a gyökérzet mélyebbre hatol, ami a növény aszállyal szembeni ellenállását megnöveli. Mindezek összhatásaképpen a javított területek termése, a Faragó által közölt üzemi felmérések alapján átlagosan 5 GE/ha-ral nagyobb, mint a nem javított homokon. Kedvező hatása a javításnak a termeszthető növények választékának bővülése, ami kiegyensúlyozottabb gazdálkodást tesz lehetővé. A homokjavítás költsége a földes kopárok javításához hasonlóan alakul, vagyis nagy általánosságban 8000 Ft/ha. A réteges liomokjavítás Ez a módszer Egerszegi munkássága által vált ismertté. Alapelve, hogy a futóhomok vagy a humuszos homok egyébként rétegzetlen szelvényét tagolja kolloidokban gazdag anyagokból álló csíkokkal. Az eredeti elgondolás szerint a talajba 700 q/ha istállótrágyát kell egy rétegben elhelyezni, először mintegy 60 cm mélységben, majd 15— 15 cm-rel magasabban. Az elérendő cél olyan talajszelvény előállítása, amelyben 60—45—30 cm mélyen egy-egy összefüggő, mintegy 1 cm vastag istálló- trágya-réteg van. Később, miután kitűnt, hogy különösen a homokterületeken kevés az istállótrágya, a különböző helyettesítő anyagok felkutatásán fáradoztak a kutatók. így próbálkoztak agyagásvánnyal, tőzegkorpával, lápfölddel és műtrágyákkal való dúsítással, illetve a zöldtrágyaanyagokkal való helyettesítéssel. A módszer széles körű elterjedését a rétegelhelyezés gépesítésének nehézsége is akadályozta. Különböző eszközök szerkesztése után nyilvánvalóvá vált, hogy a tökéletes réteges lehelyezés megoldhatatlan, ezért ún. átmeneti megoldások születtek, amelyek tulajdonképpen az előző fejezetben tárgyalt szerves és szervetlen kolloidokkal való dúsítás általános elvének megfogalmazásához és a megfelelő módszerek kidolgozásához vezettek. Az eredeti alapelvhez képest megváltozott a nézet a rétegek egymás feletti kialakításának szükségességéről. A gyakorlatban ugyanis nehezen megvalósíthatónak és költségesnek bizonyult a három éven át tartó évenkénti rétegelhelyezés. Ezért a kísérletekben a három rétegről fokozatosan áttértek a két rétegre, a gyakorlatban pedig a megközelítően réteges, mély (45 cm körüli) megoldás valósult meg. A réteges homok javítás hatását, az eredeti elgondolás megvalósítása esetén a ko- várványos homok termékenységének elemzésével lehet a legjobban megérteni. Ez 12 A melioráció kézikönyve 177
