Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
esetben a kémiai javítás csak akkor hatásos, ha talajlazítással társul. Maga a mesze- zés, gipszezés vagy digózás is eltérő költségekkel járhat aszerint, hogy milyen és mennyi javítóanyagra van szükség, továbbá ezt milyen szállítási költség terheli. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy 1 ha szikes megjavítása mintegy 5000 Ft-ba kerül. Kis szervesanyag-tartalmú talajok fizikai és biológiai javítása A kis szervesanyag-tartalmú talajok jellemzése és elterjedése Az a gyűjtőfogalom, amely a kis szervesanyag-tartalmú talajokat öleli fel, igen sokféle elemből tevődik össze. A genetikai talajosztályozás szerint két fő típusba, a váztalajok, valamint az öntéstalajok fő típusába tartoznak. Ismeretes, hogy mindkét fő típus egymástól alapvetően eltérő típusokat foglal magába, és ezek altípusai között is jelentős eltérések vannak. Egy közös tulajdonságuk azonban mégis van, és ez az 1%-nál kisebb szervesanyag-tartalom. A váztalajok fő típusában három típust kell kiemelnünk, a földes kopár-, a futóhomok- és a humuszos homoktalajokat. A földes kopárok általában erodált felszíneken találhatók, ahol a lekopott talajréteg alól, annak lepusztulása után, a felszínre került a laza üledékes kőzet. A kőzet minősége alapján a földes kopárok igen különböző termékenységűek, és ettől függ hasznosíthatóságuk is. Általánosságban a meszes laza kőzetek, vagyis a lösz, a löszszerű üledékek és a márga valamivel kedvezőbb termőhelyek, mint a karbonátot nem tartalmazó harmadkori agyag- vagy iszapos üledékek. A futóhomok a defláció következtében átrendeződött vagy még ma is mozgó homokanyag, amelyen a talajképződés egyrészt az igen kevés kolloid, másrészt az állandó helyváltoztatás miatt nem hagyott maradandó nyomot. Itt is különbséget teszünk a karbonátos és a nem karbonátos altípus között, mert ezek hasznosítása és viselkedése különböző. A humuszos homok szelvényében már kialakult egy gyenge és vékony humuszréteg, de a talajképződésnek erősebb nyoma nem észlelhető. A szél pusztító hatása ezeket a talajokat is veszélyezteti, ha a száraz felszín védtelen marad. E két homok talajtípus elterjedését a 14. ábrán mutatjuk be. A földes kopárok előfordulási helyeit a 15. ábra érzékelteti, amelyen az erősen erodált területek vannak feltüntetve. Ez a vázlat azonban értelemszerűen nem pontos kiterjedésüket, hanem csak előfordulási valószínűségüket jelzi, mert előfordulásuk annyira foltszerű, hogy összefüggő ^területként táblázat. A talajjavítás évenkénti alakulása nem jelolhetoaterkepen. Összterületük jelentős, jóllehet a szakkörökben ilyen méretű elterjedésük kevéssé ismert. A kis szervesanyag- tartalmú talajoknak a talaj térképek adatai alapján becsült területe megközelíti a 900 000 ha-t, amelyből a földes kopár 300 000, a futóhomok és a humuszos homok pedig 600 000 ha. Év, évek átlaga Talajjavítás, ha összesen savanyú szikes homok 1951—1955 17 038 12 712 4 326 1956—1960 46 597 33 660 11 519 1418 1961—1965 89 751 67 137 16 465 6149 1966—1970 73 088 59 182 8 887 5019 1970 41 913 34 530 4 747 2636 1971 31 480 28 936 1 583 961 1972 35 180 31 561 2 187 1432 1973 35 313 30 976 2 866 1471 173
