Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
Mivel mind a javítóanyagok, mind az egyéb költségek változók, helyesebbnek véljük az arányok megadását. Általában azt mondhatjuk, hogy az őrölt mészkőpor a szénsavasmész-tartalomtól függően (80 és 95% CaCÓ3 határok között) 20% minőségi árkülönbséggel kerül leszállításra. A lápi mésziszap ára az átlagos mészkőpor árának mintegy 60%-a, a cukorgyári mésziszapé kereken 33%-a. A meszezés összköltsége átlagosan kereken 3000 Ft/ha körül van. Szikes talajok javítása A szikes talajok javításának hazánkban jelentős hagyományai vannak. Elég, ha utalunk Tessedik Sámuelnek a XVIII. század végén elért eredményeire, valamint századunk elejétől megkezdődött, tudományosan megalapozott szikjavítási kísérletekre, amelyek művelői közül csak néhányat kiemelve Treitz Pétert, 'Sigmond Eleket, Herke Sándort és Prettenhoffer Imrét említjük meg. Az őket követő generáció a nemzetközi elismerést még tovább fokozta, és a hazai gyakorlati eredmények sem maradtak el. így elmondhatjuk, hogy a magyar talajtani tudomány külföldön elsősorban a szikes talajok megismerésében és javításában elért eredményeiről ismert. A szikes talajok kémiai javítása a szikes talajok kedvezőtlen fizikai és kémiai tulajdonságainak megszűntetését célozza. Ez utóbbiakról Darab összeállítása alapján a 37. táblázat tájékoztat. A cél elérésére a szikesek nátriumtalaj-jellegét kell megváltoztatni, ami a kedvezőtlen tulajdonságok és így a terméketlenség oka. A javítás lehetősége és módja azonban jelentős mértékben függ a szikes talaj tulajdonságaitól. A talaj genetikai besorolása, tulajdonságai és javíthatósága közötti összefüggés szemléltetésére Prettenhoffer összeállítását a 38. táblázatban mutatjuk be. Mint látható, a mész- telen szolonyecek, valamint a karbonátos szolonyecek és a szoloncsákos szikesek javíthatósága között alapvető különbség van, ezért a továbbiakban ezeket külön- külön tárgyaljuk. Mindkét szikes javítása esetén közös, hogy a kémiai javítás megkezdése előtt először a talajvíz mélységét kell szabályozni. Amíg ez nem történik meg, addig a kémiai javítástól nem várhatunk eredményt. Mcsztelen szolonyec talajok A kilúgozás következményeképpen A-szintj ükben nem tartalmaznak szénsavas meszet, sőt egyes esetekben a kilúgozás a B-szint egy részét is érinti. Ugyanakkor a kolloidok felületén adszorbeált kationok közül a kicserélhető Na mennyisége meghaladja az 5— 15 S%-ot. Ezekben a talajokban a csökkent termékenységet elsősorban a a fizikai tulajdonságok kedvezőtlen alakulása okozza. A könnyen elfolyósodó és duzzadó Na-kolloidok a talaj porozitásút rontják, víznyelését csökkentik és holtvíz- értékét növelik. Ezek következtében a talaj a száraz időszakokban a növényeket nem képes kellő mennyiségű vízzel ellátni. A szikesedés mértékének megítélésekor, valamint a javíthatóság eldöntésekor a kicserélhető nátrium mennyiségéből és a talaj vízben oldható sótartalmának mélységi elhelyezkedéséből, valamint minőségéből kell kiindulni. A talaj 5 S% kicserélhető nátriumtartalom alatt nem szikes, 5— 15 S% esetén gyengén szikes, míg e fölött erősen szikes. A talajokat a vízben oldható sótartalom alapján — amelynek összmennyiségét a talajgép elektromos vezetőképességének meghatározásával jellemezzük — a 39. táblázatban feltüntetett osztályokba soroljuk. A sók minőségéről a talajok vizes kivonatának összetételéből tájékozódunk. A sófelhalmozódás jellegét a kationok és az anionok alapján bírálhatjuk el. Ezek összefoglaló jellemzését a 40. táblázat tartalmazza. 159
