Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
anyagokat is, amelyek a talaj termékenységére kedvezően hatnak. így tartalmaz néhány (5—6) százalék szerves anyagot, 1 — 2% foszfátot és mintegy 0,5 % nitrogént. Égetett mész. Rendszerint a mészművek hulladékanyagának őrlése vagy levegőn való porlása útján jön létre. Hatóanyaga CaO, valamint különböző mennyiségű Ca(OH)2, esetleg CaCC>3, attól függően, hogy mennyi ideig és milyen körülmények között állott az égetés után. Maró hatása miatt a munkavédelmi előírásokat szigorúan be kell tartani. Nedvességtartalma különböző. Hatása nagymértékben függ a szemcsenagyságtól. A porítás mértéke a kiszórhatóságot is befolyásolja. Őrlés nélküli felhasználása nem ajánlatos, mert a ki nem égetett mészkődarabok, valamint az el nem porlott mész- rögök hatástalanok. Őrlés esetén a túl finom és ezért szálló port tartalmazó anyag, munkavédelmi okok miatt, ugyancsak nem alkalmas talajjavításra. Ipari hulladékok. Azok az anyagok használhatók fel, amelyek elegendő kalciumot tartalmaznak, és amelyek lúgosító hatásúak. Ellenőrizni kell, hogy az ipari gyártási eljárások folyamán nem került-e beléjük a növényekre vagy a talaj mikroszerveze- teire nézve káros anyag. Elvileg az ipari hulladékanyagok felhasználása talajjavításra célszerű. Ugyanakkor minden egyes terméket körültekintően meg kell vizsgálni, hogy a várt kedvező hatást valamely kísérőanyag nem rontja-e le. Elsősorban különböző salakanyagok sorolhatók a felhasználható anyagok közé, amelyeknek esetenként még mikrotápanyag-tartalmuk is előnyös lehet. Ezeknél az anyagoknál is elsőrendű fontosságú a szemcsék mérete, vagyis az őrlési finomság, amelynek legalább az őrölt mészkőpornál előírt igényeket kell kielégítenie. A meszezés módja. A talajtól és a javítóanyagtól egyaránt függ. A legegyszerűbb és egyben tradicionális meszezés a javítóanyag kiszórásából és talajba keveréséből áll. A kiszórás vagy a terítés módja a tervezett javítóanyag mennyiségétől és a javítóanyag állapotától függ. Régebben tehergépkocsiról vagy vontatott pótkocsiról kézi erővel, lapáttal szórták ki a javítóanyagot, ma röpítőtárcsás szórógépekkel végzik e munkát. Ez utóbbi eszköz csak akkor használható, ha a szemcsenagyság és a nedvességtartalom a gépi kiszórást lehetővé teszi. A terítést megelőzően a meszezőanyagot általában kiszállítják a javítandó területre, és ott depóniákban tárolják. Ez a művelet jelentős mértékben befolyásolhatja a kiszórás lehetőségét, mert a csapadékkal átáztatott anyag nehezen szórhatóvá válik. Az anyag minőségromlását tehát akadályozzuk meg. Anyagmennyiség. A meszezés módjáról szólva, alapvető jelentőségű a kiszórandó anyag mennyisége. A hazai talajjavítási gyakorlatban a savanyúsági értékek alapján számított javítóanyagnak sok esetben csak a felét vagy harmadát használják, mert mind a kutatók kísérletei, mind a félüzemi bemutató kísérletek azt igazolták, hogy a javítóanyag mennyiségének csökkentése nem járt a hatás csökkentésével. Ezért ma már széles körben elterjedt a féladagú meszezés. Mésztrágyázás. Ha a javítóanyag mennyiségét olyan mértékig csökkentjük, hogy az már a műtrágyázás során felhasznált anyagmennyiségekkel vethető egybe, az eljárást mésztrágyázásnak nevezzük. Ez esetben a meszet a műtrágyázással azonos módon szórjuk ki, nagyobb figyelmet fordítva a javítóanyag, illetve a mésztrágya minőségére és porfinomságára. Több évtized tapasztalatai szerint a meszezésre felhasznált javítóanyag mennyisége 100—200 q/ha, a mésztrágyázásra 10—20 q/ha meszezőanyagot használnak. Elmunkálás. A terítés útján a talaj felszínére kiszórt javítóanyagot minél jobban el kell keverni a talajjal. Ezért a tárcsázással, sekélyszántással, fogasolással vagy kultivátorozással elkevert felszíni réteg mélyforgatását kerüljük, ehelyett többször sekélyen keverjük át. 155
